Nem igazán találom a helyem, mit lehet ilyenkor tenni?
1 hete felmondtam a melóhelyen mert szenvedtem nagyon, nem alakult ki semmilyen kapcsolat a kollégákkal, barátaim sincsenek már, így csak a pénzért napi 8 óra X 5 szenvedés nekem nem éri meg, úgyhogy inkább eldöntöttem ,hogy kitalálok valamit amíg a megtakarításaim tartanak
Az egyik terv az az, hogy elmenni Ázsiába, vagy dél Európába kicsit reflektálni
A imént jöttem haza 2 hete voltam, egy másik helyen ugyanezen célból és akkor jöttem rá, hogy amellett, hogy baromi magányos volt, találtam pár hasonló gondolkodású embert akik mellett végre nem éreztem magam olyan marhára egyedül
De aztán hazajöttem és felmondtam, ami szintén jó érzés volt, de még van 1 hónap kényszer meló és ez alatt szintén szrul érzem magam
Itt van a hétvége, gyakorlatilag abból áll, hogy youtubeozok, azokban a témákban amik érdekelnek, olvasok, hangoskönyvek, de mivel nincs olyan ember a környezetemben aki hasonlóan gondolkodna, az egyetlen pár akivel beszélgetek az mind online
De nagyon befásít ez az egész lét így
Azon gondolkodom, lehet csak több élményre van szükségem, élményre ami nem a megtervezésen alapul hanem a felfedezésen
Pszichológusnál voltam párszor, nagyon felületes volt, még megyek is, de nem annyira érzem, hogy ő fogja feltenni az í-re a pontot
Érdeklődéses:
Minél távolabb ebből a kapitalizmus által szült torzult világképből, amennyire lehet megtermelni amit tudok, ezt az állandó versengő szellemet is felülírni valahogyan. Ez áll az értékrendem középpontjában, de nem nagyon találok olyat aki szintén hasonlóan gondolkodna
A legtöbben a párkapcsolatért hajtanak, vagy a házasságért, vagy a házért, új autók, játékok.. És persze ezek nekem is fontosak, főleg a barátságok kötése, vagy a nőzés. Elképzelhető, hogy ha ezek helyre rázódnának megoldana mindent.
De mivel mint mondtam nem találok olyat aki hasonlóan látná a dolgokat, ezért nehézkes
29F
válasza:"Az egyik terv az az, hogy elmenni Ázsiába, vagy dél Európába kicsit reflektálni"
Mire szeretnél reflektálni? Az önreflexió biztosan segítene rajtad, de ahhoz nem kell Ázsiáig menni, talán inkább egy pszichológushoz. Dolgozz, tanulj, tűzz ki magad elé egy célt, teremts stabil egzisztenciát(nem, a megtakarítások felélése nem az). Azzal egyetértek, hogy sz*r úgy dolgozni, hogy nem érzed ott jól magad. Jól tudom, hogy milyen az, én a negyedik munkahelyemen találtam meg azt az érzést, hogy nem hányingerrel, hanem örömmel járok be dolgozni, mivel azzal foglalkozhatok, amit valóban szeretek csinálni. Gondolkozz el azon, hogy mi az ami vonz téged, és képezd magad, ez nagyon fontos. Viszont mivel ezek alapján a motivációd a béka segge alatt van, így tényleg csak ajánlani tudom egy pszichológus segítségét. Nem fog teletömni gyógyszerekkel, nem kezel elmebetegként, csupán beszélget veled. Mellesleg a a sült galamb soha az életben nem fog a szádba repülni, azért bizony tenned is kell.
Önreflektálni csak úgy tudok, ha egy huzamosabb ideig nem tükröz vissza senki semmit az életemből, hanem egyedül lehetek, talán más emberek társaságában, hogy ne a magány marcangoljon annyira
A dolgok amik lehúznak annyira erősen húznak le, hogy a legjobb erőfeszítésem ellenére sem tudom levenni róluk a fókuszt
Pl, hogy az elmúlt 5 évben 15 évet öregedtem, olyan okok miatt amin dolgoztam a lehető legjobb belátásom szerint, minden szempontból tökéletesítem az életem
De ez a magány érzés, annyira erős és rossz, hogy megöl belül, kb mint egy fáról levett gyümölcs ami elkezd rohadni egy idő után.
Nem tudom mit tudok tenni, de nagyon nem vagyok rá hangolva arra, hogy csak melóhelyet váltsak és másképpen érezzek.
Nem tudom, hogyan lehetne ezen túl lenni, hogy megteszek mindent az egészségért, de olyan dolgok amiken nem tudok változtatni, annyira lehúznak, hogy megőrülök
Megyek is pszichológushoz, mivel ha a problémát nem lehet megoldani, akkor megy az ember oda nem?! Hogy valahogyan állítsak a gondolkodásomon, hogy az megoldja azt
válasza: válasza:Ilyen kevés akaraterovel (ilyen hülye felmondási indokot rég lattam), nem tudom elkepzelni mibe tudnál belevagni.
Külföldön pláne nem tudnálak elkepzelni, ha itthon se sikerült szociális kapcsolatot kiepiteni a kollegakkal.
Szerintem kicsit fejleszd magad, hogy ne legyél ilyen anyám asszony katonája fia. Utána lehet gondolkozni
3.
De ha a szociális élet fejlesztése állandóan olyan érzéseket tölt fel, hogy 2-t lépek előre, 3-at hátra. Magyarul minél jobban akarom fejleszteni, annál többször esek pofára, senkit nem érdekel a problémám és 2 dolgot tudok tenni, vagy szenvedni tovább és nem csinálni semmit, vagy elfogadni a szenvedést és menni tovább
Hogyan ne lássam így?
4. A kiégésnél tudsz erősebb indokot? Én egyenlőre nem.
Én se tudnám mivel már kipróbáltam, a small talk legyilkolja a motivációmat, hogy emberek közelébe megyek, felszínes kapcsolatok lemerítenek, ha belföldön ha külföldön vagyok
De ez nem is a melóról szólna hanem arról, hogy a világot ne ezzel a kapitalista szemlélettel lássam hanem ettől eltávolodva építsek kapcsolatokat másokkal. Ez a személet szerintem teljesen szétrongálja az emberi pszichét egy olyan pontra amiből nagyon nehéz visszajönni, egy egészséges ember csak terelni tudja, nem gondolni rá, hogy funkcionáljon
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!