Nemtudom mihez kezdjek az életemmel, teljesen tanácstalan vagyok, mit tehetnék?

Mielőtt elkezdeném előrre szeretnék elnézést kérni az esetleges fogalmazási vagy egyéb szövegben előforduló nyelvtani hibákért.

Nos nemtudom, hol kezdhetném el, azt se tudom, hogy jó ötlet-e hogy leírom, de úgy érzem, hogy kikell adnom magamból. Megpróbálom pontokban összeszedni a gondolataimat.

Úgy érzem sok olyan problémám van ami mások számára aprók lehetnek, de nekem hatalmasak.

1. Tulajdonságok és külső:

Lassan közeledek a 20. életévemhez és nemtudom, hogy mit kezdhetnék az életemmel. Rengeteg mindentől félek, és emellett introvertált is vagyok. Ehez valószínűleg hozzájárult, hogy sose voltak barátaim, legalábbis iskolán kívüliek akikkel együtt lóghadtam volna, illetve az is, hogy csúnya vagyok ami megnehezíti a barátkozást vagy ákrmilyen kapcsolattaeremtés esélyét. Ha olyan ritka alkalom van, hogy elhagyom a házat, mindíg úgy érzem az emberek bámulnak engem és nevetnek rajtam (volt már erre nem egy példa), emiatt eléggé feszült vagyok, ha tömegben kell lennem, mert biztos vagyok benne, hogy valakik kinevetnek és ez nagyon rosszul esik nekem. Nem merek emberekkel beszélni nyilvánosan mert olyan mintha sose a szemembe néznének, hanem csak a csúnyaságaimat bámulnák, ami megintcsak kellemetlen, szorongó érzést kelt bennem.

2. Mélyebb önismeret:

(Elég nehéz eset vagyok ezt én is tudom.)

Nos utálom magamat nem csak a külsőm miatt, de a tulajdonságaim miatt is. Sajnos egy elég lusta személyiség vagyok amin nemtudom, hogyan lehetne változtatni, és eléggé szégyellem is magam, hogy ilyen vagyok. Sokkal fejletlenebbnek érzem magam a kortársaimnál külsőleg-belsőleg egyaránt. Sajnos elfog az irígység amikor látom, hogy valakinek sikeres az élete, van munkája, állmai, vágyai, tehetséges, jól néz ki és mindene megvan.

Nincs amihez értenék vagy amit szeretnék. (Illetve van, de az művészet és ott elég keveset számít az, ha érdekesnek találja az ember vagy szereti.) Nem értek olyan dolgokhoz mint a vezetés (nincs jogsim sem) vagy a főzés. Meg a memóriám is olyan mintha nem lenne. Képes vagyok az 1 percel ezelőtt elhangzottakat teljesen elfelejteni vagy azt, hogy hol tartok egy gondolatmenetben (És ezért is olyan kusza az egész írásom). Még az önéletrajzomat sem tudom megírni, főleg úgy, hogy még semmilyen tapasztalatom sincs amit beleírhatnák + önmagamról sem jut eszembe semmilyen pozitív tulajdonságom. Képtelen vagyok az önállóságra és a felelősségvállalásra is, pedig már ittlenne az idelye. Nem akarok mások nyakán maradni, mert csak felesleges teherré válok mások számára, ami valjuk be elég rossz érzés.

3. Munkavállalás:

Elvégeztem a gimnáziumot és van egy szakmám is. Ez jól hangzik, csak úgy érzem, hogy hiába van, nemtudok vele semmitsem kezdeni, nemigazán találtam helyet a közelembe ahol ilyen szakmával keresnének alkalmazottakat, illetve nem is érzem, hogy eltudnék benne helyezkedni, ugyanis nem szeretem, és a szakma megszerzése óta már annyit felejtettem, hogy semmit sem tudnék ellátni benne normálisan. Nincs benne tapasztalatom egyáltalán (bár más munkában sincsen).

Ami pedig egy másik probléma, hogy van bennem egyfajta lustaság a munka felé amit szintén rettentően szégyellek. Most a közelben van egy munka, pont ott ahol a kötelező gyakorlati helyemet töltöttem 1,2 nyárral ezelőtt. Mindenki azzal jön, hogy ez jó lenne kiindulónak és főleg azért is, mert ismernek már ott engem. De pont ez az egyik legnagyobb oka, hogy nem akarok oda menni, mert ismernek és emiatt több mindent is várnának el tőlem, csakhogy kb semmire se emlékszek, hogy kell csinálni illetve elég sokat bénáztam ott amikor nyári gakorlaton voltam és rengeteg mindent nem tudtam, vagy féltem megcsinálni ami most sem hiszem, hogy változna + kibővülne a feladköröm is és valószínűleg mégjobban nem lennék képes megcsinálni a balf*szságom miatt. És az is félelmet kelt bennem, hogy ez már nem csak azért lenne, hogy meglegyenek a kötelező óráim, hanem egy éles munkahy és valószínűleg mégszigorúbbak lennének ami mégjobban helyezné rám a nyomást. Illetve elég emberi kapcsolatteremtésre öszpontosító a munka és ahogy fentebb kifejtettem nehezen kommunikálok másokkal.

Úgy gondolom, hogy nekem olyan munka lenne az ideális ahol van egy-két feladatom és nemigazán kell kommunikálnom másokkal, csak rám bízott feladatot kéne elvégeznem, de nemtudom, hogy vannak e ilyen munkák és ha igen akkor hol és mi kell hozzá.

4. Továbbtanulás:

Már az is átsiklott az agyamon, hogy lehet, hogy kéne tanulni valami más szakmát vagy egyetemre menni.

A szakma kitanulással a problémám az, hogy nincs ami érdekelne, ami pedig igen az művészeti, de ha az embernek nincsenek kapcsoaltai és tehetsége akkor az mehet a kukába.

Illetve elég sok képzés elég drága és nincs pénzem.

Az egyetemmel való problémám pedig az, hogy azt se tudom, hogy hova, mire kéne jelentkezni és, ha ez meg is történne, akkor egyáltalán felvennének e; ha pedig fel is vennének akkor lenne e elég erőm és kitartásom végigcsinálni vagy beletörne a bicskám (főleg, ha olyan reál tantárgy is lenne, mint a matek, mert abból egyenesem botrányos vagyok, szóval még egy pénztáros munkától is félek elvállalni, mert tudom, hogy nem tudnám, hogy kéne jól visszaadni a vevőnek..). A művészeten (főleg 3D-s bár erről nemtudok jóformán semmit sem csak érdekesnek találom), irodalmon és törin kívül nemhiszem, hogy van ami érdekelne engem, de a tudásom töriből és irodalomból is csak minimáis (+ ezekből is sokat felejtettem biztosan) meg nem is tudom, hogy ebből a kettőből milyen munkákat lehet végezni.

5. Külföld:

Már azon is gondolkodtam, hogy kikéne menni inkább külföldre. Hisz hallani nem egy olyan sztorit ahol mondják az emberek, hogy nyelvtudás nélkül meg előrretervezés nélkül mentek ki és most is jól megvannak. Tény, hogy így biztosan nehezebb. A környezetemben is volt aki hasonlóan kiment és semmi baja sem lett, épségben hazajött (pedig már idősebb személy), bár nemvalami sok pénzel de erről ő is tehetett :). Bár én egy kicsit beszélek angolul, de így is sok minden van amit nem értek meg, vagy nemtudom kifejezni magam pl egy társalgásnál. De azt is szokták mondani, hogy külföldön azért ragad az emberre egy kis nyelvtudás. Viszont nicsenek kapcsolataim akik tudnának ebben segíteni, másrészt az útlevélen kívül nemtudom milyen irományokra, papírokra van még szükség.

Emellett vannak sz*xuális problémáim is de ezt egyenlőre még nem merem elmondani. Talán majd később a hozzászólásokban.

Egyenlőre ennyi jutott eszembe, de sanjnos biztos, hogy eszembe fog még jutni más is, azt viszont már hozzászólásokban fogom csak tudni leírni.

Mindenesetre köszönöm aki elolvasta és esetleg válaszol is. Illetve mégegyszer elnézést a borzalmas fogalmazásomért és más nyelvtani hibákért.

Mindenkinek legyen szép napja :)