Szerintetek mit kezdjek? (az életemmel)

Kedves kérdező, kulcsszavakba láttam amiket írtál. Ezeket a gondolatokat azonnal verd ki a fejedből, mert ez nem megoldás. Tudom nagyon rossz lehetett neked, és lelkileg egy ilyen traumát baromi nehéz feldolgozni. De sajnos túl kell ezen tovább lépni, mert hidd el, a barátod is azt akarná, hogy boldog légy, élettel teli. Mit szólna szerinted, ha így látna most téged? Mit tenne? Szerintem azonnal tenne ellene, hogy ne legyenek ilyen gondolataid, és vígasztalna. Hidd el, nem vagy egyedül a világban, és megértem, hogy belülről ordítassz a világ felé, hogy végre meghallgassanak, megértsenek. Ahhoz, hogy barátokat szerezz, neked kell tenni érte, próbálj meg ismerkedni olyan emberekkel, akiről biztosan tudod, hogy megbízhatóak, és akikre bármikor számíthatsz, ha baj van. Elmondom neked: amikor elvesztettem nagymamámat, akit nagyon de nagyon szerettem, én is ebbe a helyzetbe voltam. Depresszióba estem, stresszes voltam, és azt hittem nem élem túl a hiányát. Ma is hiányzik, de megtanultam valamit: túl kell lépni ezen, mert ő is azt akarná, hogy boldog legyek, hogy a dolgokat minél hamarabb könnyebben megtudjam oldani! Neked is ezt kell tenned kedves kérdező, az élet tele van meglepetésekkel, csalódásokkal, akadályokkal, melyeket muszáj leküzdened. Ha sikerül, akkor az élet azon oldalát is megismerheted, amibe szeretnél lenni, amibe megtalálod a helyet, ahol tudod: végre boldog vagyok, mert szeretnek engem, és én is szeretem őket. Ha gondolod, persze fordulhatsz olyanhoz, aki ehhez ért, de szerintem egyedül TE vagy képes változtatni a helyzeteden, senki más. Hatalmas lehetőségek, és nagy jövő vár előtted, ha te is akarod. Az elvesztett szeretteinket, barátainkat sajnos nem tudjuk visszahozni, azonban a jövőben szerezhetünk olyan barátokat, akik mellettünk lehetnek mindig, és segítenek rajtunk, meghallgatnak minket. Te is ezek szerint cselekedj kedves kérdező, remélem sikerült kicsit ezzel lelket öntenem beléd! :)

Ha ennyire nem tudod mit kéne tenned, hogy könnyebben nyiss az emberek felé ha személyes találkozóról van szó akkor beszélgess velük neten. Nem kell mindjárt minden nap és órákon keresztül beszélgetned csak néha egy picit, hogy szokd a társaságot. Mellesleg sajnálattal hallom, hogy idáig jutottál......szoktam hozzád hasonló emberekkel beszélgetni és ha tudok tanácsot is adok. Ha gondolod írj nekem privát üzenetben.....szívesen meghallgatlak és persze adok is pár tanácsot neked. A vagdosás nem old meg semmit.....lehet enyhíti a fájdalmad de tényleg nem old meg semmit. Sok szerencsét kívánok neked abban, hogy találj egy jó barátot. Viszont ha nem kezdeményezel beszélgetéseket vagy próbálsz ismerkedni akkor erre nagyon kicsi az esély sajnos. Mondjuk az is valami, hogy megtetted az első lépést ezen a fórumon és segítséget vagy tanácsokat kérsz. Ha esetleg bunkó vagy kellemetlen kommenteket kapnál ne vedd magadra......néhányan csak szórakozni járnak ide....

Kezdd el szeretni magad, de a legfontosabb, hogy tiszteld önmagadat! Tedd fel a kérdést: vajon szeretem-e önmagam annyira, hogy megálljt parancsoljak ezeknek a romboló, önsorsrontó gondolataimnak. Több jár-e nekem ennél vagy csak ennyi? Ha igen a válasz, akkor féli nyert ügyed van, ezután már csak annyi a dolgod, amit a többiek is írtak. Nyiss mások felé. De amíg nem keülsz egyenesbe saját magaddal, addig nem fogják pozitívan értékelni a közeledésedet, tudod az emberek olyanok, hogy megérzik, ha valaki nincs rendben, de azt is, ha igen. 29F

Szenvedjünk együtt...

Nem muszáj itt és ezek között az emberek között élned. Nem muszáj alkalmazkodnod. Tanulj vagy dolgozz, mint azok akiknek valós problémáik vannak és nem csak unatkozó fiatalok.

Én is voltam hasonló helyzetben, ha van kedved beszélgetni a helyzetedről vagy csak kell valaki aki meghallgat, nyugodtan írj :)

Szia!Én is most nehéz helyzetben vagyok...Volt egy barátnőm, akivel tavaly évvége óta kezdtem el barátkozni. Viszont már megváltozott. Sajnos rossz értelemben. Még mai napig azt hiszi jóban vagyunk, és hogy annyira csodás az életem.. Mikor elkezdtem hanyagolni őt, addig megbarátkozott az egyik osztálytársammal. Most meg mindig vele van. És ha meg velem van, akkor meg nem túl normális.. Nem is az fáj, hogy vele foglalkozik, hanem hogy velem már nem is beszél annyit, viszont mindig elvárja, hogy adjak neki kaját, foglalkozzak vele, kisérjem haza. Hisz ha már nem kellek neki, mint barát, akkor haggyjon békén, ha meg szeretne még velem barátkozni, akkor meg beszélgessünk is rendszeresen.Amikor nála vagyok, akkor általában többször is megölel, pedig én nem szeretném. Mondtam is neki. De nem érti meg. És most már nagyképűsködik is. :I pedig régebben visszafogott volt. Persze mikor felelni kell, néma..Amikor rajzolok valamit, azt általában lekopizza. Pedig csak régebben rajzolt rendszeresen. A sulivmban teljesen vidámnak látszom, de ahogy hazaérek úgy éfzem, mintha atomjaimra esnék. Az osztálytársaim nagyon piszkálósak. Engem szerencsére nem piszkálnak, mert amúgysem érdekelne, plusz megtudom magamat védeni. Az egyik osztálytársamat többször is megvédtem a többiek elől, mert mindennap piszkálják, de ahhoz képest mindig flegmán beszêl velem, meg megsértődik rám, pedig semmi rosszat nem mondtam. Értem, hogy érzékeny, de ne engem utáljon, hanem akik piszkálják! Akik meg bántják, azokkal lóg felváltva... Ja.. Szóval már nagyon életkedvem sincs. Múltkor a "barátom" eléggé megbántott, de ennek ellenére mégis írogatott nekem... Ha gondolod írj rám, esetleg beszélgethetnénk 13/L