Csak én érzek így vag más is?

Dehogyis, én is így vagyok vele, (kivéve a családos részt, azt nem szeretnék), mindjárt kijárom a gimnáziumot, de még hátravan az egyetem is, az is egy csomó év, úgy érzem sosem jön el az az idő amikor végre tényleg felnőtt, önálló nőnek mondhatom magam...

Persze azt még hozzáteszem hogy ettől függetlenül élvezem ezeket az éveket is, meg az egyetemet is várom meg minden, csak már szívesebben tartanám el magamat...

Én is így voltam vele. Mióta családom van, munkahelyem, felnőtt vagyok, visszasírom az ehhez képest GONDTALAN diákéveket.

Amikor diák voltam, én is így éreztem. ma meg már inkább diák lennék. Tudod hogy mi a rossz a munkában? Hogy rossz a fizetés (persze nem mindenkié), melózól, melózol, de nem jutsz előrébb. Felnőttnek lenni azért rossz, mert már lassan álmaid sincsenek (mármint a jövődre nézve). Egyszerűen csak vagy.

De, én is így vagyok ezzel. Pedig szeretem azt, amit tanulok, de szívesebben dolgoznék már, és régóta szeretnék családot - házat meg gyerekeket is :)

Én szintén így vagyok.