Őrült vagyok vagy intelligens?

Egyszerűen azért vagyok őrült, mert nem tudom eldönteni, hogy hová tartozom. Akik ilyen (ha racionális alapon nézzük) hülyeségeken röhögnek, vagy látszik rajtuk, hogy totál idióták, azok közt nem érzem jól magam, mert nem lehet hozzájuk elméleti szinten közelíteni, mert agresszív idióták. Azokkal akikkel bármiről el lehet beszélni, értik a latin kifejezéseket, szóval nem kell magyarázgatni, hogy mi mit jelent ha egy olyan szlenggel élek, velük nagyon jól elvagyok, sőt a legokosabbnak látszok, de mindig is úgy érzem/éreztem, hogy nem vagyok az. Bármibe bele tudok kötni, kiforgatni a kiforgatathatatlant, de ha egyedül vagyok az állandó filozofálásra késztet és kezdek megőrülni, mert nem tudom ki vagyok/mi vagyok, mindig azzal zárulnak a gondolataim, hogy mindennek oka van, de semminek sincs értelme. Folyamatosan fáradtnak érzem magam, gyakran fáj a fejem (most is) és úgy érzem, ha nem mehetek egyetemre vagy fősulira, akkor itt ragadok azokkal akikkel nem tudok mit kezdeni, mert annyira hidegen hagynak és untatnak. De mindemellett ha (valami oknál fogva) jó a kedvem, csak jó jegyet szerzek, de általában rossz a kedvem a sok fejfájás/túlfilózás miatt és teljesen irracionális eredményeket érek el, pl egy tantárgyból minden dolgozatom/felelésem 4-es 5-ös, de a témazárók 1-esek, a másik tantárgyból pedig fordítva. Teljesen összezavarodtam, nem tudom mihez értek már, miben vagyok tehetséges. Csak úgy vagyok, mintha nem lenne értelme a létnek, de ha nem lenne értelme akkor idióta lennék, hogy ezen rágódom. Sokszor nem tanulok, mert úgy érzem nincs értelme, mikor meg ráveszem magam (iszonyú ritkán) fél vagy 1 órára, már jönnek is a 4-esek és még sorolhatnám, de nem teszem, mert nem sok értelmét látom.