Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Milyen érzelmeket vált ki...

Milyen érzelmeket vált ki belőled a halál?

Figyelt kérdés

Az élet rendje, hogy egyszer meghalunk. Viszont én egy egészen más oldalról szeretném veletek megközelíteni a kérdést. Nem arra vagyok kíváncsi, hogy " jah, igen" meg "persze" vagy "nem, mert halhatatlan vagyok hahaha" hanem ha belegondoltok, és van lelketek, akkor eltudjátok képzelni milyen az, ha valaki például gyógyíthatatlan beteg, főleg ha nem tehet róla, vagy ha egy összetört szívű lány az öngyilkosságot válassza egy fiú miatt. Az utolsó példa különösen megrázó, főleg hogy teljesen értelmetlen. Elég sok videó van a youtubeon fiatalon meghalt ismeretlenekről, és néhány kommentbe beleolvasgattam, és pár ember elég durva dolgokat engedett meg magának. Trágár hangnemben véleményt írni egy emlékvideó alá, ráadásul ismeretlenül, és még visszaszólni is... ezeknek az embereknek nincs lelkük?

Hogy tudnak így élni?

A másik dolog pedig a bátorság és gyávaság kérdése. A szöveg úgy szól, hogy gyáva az, aki öngyilkos lesz, mert a halálba menekült a problémák elől. Szerintem meg hatalmas erő kell ahhoz, hogy valaki csak úgy eldöntse, hogy most végez magával. Ha lehet, hanyagoljátok az 1 soros válaszokat.

21/F


2011. febr. 5. 03:23
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
Én yutubon egy darab ilyen videót nem láttam. Ha van is fent akkor csak valami hírességröl lehet szó, azokat meg nem mindenki szereti, vagycsak arra tévedt pár troll és beírt egy olyan szöveget amin tudta hogy kifognak borulni az emberek.
2011. febr. 5. 05:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
nem is akarom tudni még
2011. febr. 5. 05:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
56%
Ha valaki gyógyíthatatlan beteg és a szenvedések el kerülése miatt öngyilkos lesz az részemről el fogadható. ha valaki szerelmi bánat miatt dobja el az életét,azt elítélem. Már az óvodába szerelmesek vagyunk,és még hány szerelem jön ezután. Nincs pótolhatatlan ember.
2011. febr. 5. 07:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:
100%

Hátulról haladok, oké?


Az öngyilkosság mindazonáltal marad gyávaság, mert az élet feladását jelenti. Persze gyávább az, aki meg akar halni, és nem teszi meg.


Az a pár ember a legaljából való. Őket nem érdeklik, hogy meghal-e, vagy sem. Halálra drogozzák magukat, mert az olyan "cool", és röhögnek a világon, mert állítólag csak arra jó, hogy ellehessen rontani.


Igen, ezeknek az embereknek nincs lelkük.


Még egyszer mondom, az öngyilkosság az élet elől való menekülés. Csakis akkor jó döntés, ha egészen biztos, hogy jelenléteddel már csak ártasz a környezetednek, nem tudsz mit tenni az eseményekkel, és nagyon fáj, hogy még élsz. Ekkor mégsem gyávaság, hanem egyszerűen nem vagy olyan szemét alak, mint a a többiek, akiket előbb leírtam, mert nekik kéne holtaknak lenniük, és nem a kihasználtaknak.


Üdv.

2011. febr. 5. 09:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim ***** válasza:

Nem mennék önként és dalolva a halálba, nagyon nem, de az öregedéstől legalább annyira félek. Ha meg ilyen videókat tennének föl rólam milliárd ember szeme elé...vá, nem tudom, oké, sajnálnak, de ha pl. öngyilkos lettem(ami szerintem nem leszek), akkor azért nem tetszene annyira a dolog...mondjuk amúgy sem biztos, lehet a fejemet verném a falba halálom után(de halál után úgysincs élet)...

Ha valaki azért követ el öngyilkosságot, mert halálos beteg és nincs kedve még fél évig szenvedni napról napra, az szerintem elfogadható. Szerelmi bánatból elkövetett öngyilkosság úgy általában hülyeség, az a lány(vagy fiú(tényleg, tudtátok, hogy jóval több férfi öngyilkos van, mint nő?)) ezzel csak a meggondolatlanságát kürtölné világnak.

2011. febr. 5. 12:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:
Pont tegnap olvastam egy blogot amit egy csontrákos lány írt, az utolsó bejegyzése az volt hogy rosszabbul van mint eddig, nem hatnak a fájdalomcsillapítók és hogy nagyon fáj. Másnap a kisöccse írt egy bejegyzést hogy hihetetlen szenvedés után meghalt a mindössze 30 kilós nővére. Aztán arról is vezettek blogot mikor a hamvait elvitték a Maldív szigetekre és a lagúnában szétszórták a hamvait mert ez volt a végakarata. Nagyon megérintett a történet, a családja még egy könyvet is írt róla: Ewing kór a young korban. Engem ez nagyon megérintett, mert belegondoltam hogy az embernek mennyi vágya, álma van, és aztán milyen könnyen semmivé válhat az egész. Én nem hiszek nagyon a lélekvándorlásban, meg az ilyenekben tehát én úgy gondolom hogyha egy ember meghal akkor utána nincsen semmi, nem érez semmit, egyszerűen nem lesz többé. Én az öngyilkosságot nem tartom gyáva dolognak, és nem is itélem el. Mert van olyan ember aki annyira el van keseredve hogy tényleg inkább végez magával. Én nem hiszek abban hogy mindig van minek örülni! Aki például hajléktalan, nincs hova mennie, nincsenek szerettei, nincsenek ismerősei, beteg stb. azzal nem történik semmi jó. Hiába lát néha szivárványt, vagy lát egy aranyos kiskutyát ha közben elképzelhetetlen fájdalmai vannak és nincs miért élnie. Ha pedig valakinek elszáll minden reménye, álma akkor ott már baj van. Abban sem hiszek hogy mindenkinek feladata van ezen a földön, és teljesítenie kell. Én az emberi fajt ebből a szempontból teljesen jelentéktelennek tartom, csak pusztítani tudunk, semmi mást. Nem vagyok fontosabbak az állatoknál, vagy a növényeknél, sőt még talán többet ártunk ennek a bolygónak mint amennyit használunk. Mert ha belegondolunk ha van is valaki aki hajt valamiért, céltudatos, boldog, kedves, és megérdemli az életet, ugyanúgy rákos lehet vagy hirtelen elütheti egy autó vagy bármi történhet vele. Én csak a véletlenekben hiszek, semmi másban. Le lehet pontozni, de szerintem mindenkinek joga van a saját véleményhez. És nem hiszem hogy pont egy embernek lenne feladata, mert én néha szégyenlem hogy ember vagyok. Ha abba belegondolok amikor Hitler megölte a zsidókat, hát milyen ember az ilyen?? Vannak érzései?? Nem hinném. Vagy a terroristák, akik ártatlan embereket ölnek meg, a gyilkosok stb... Ha még van is isten nem hiszem hogy pont nekünk adott volna feladatot amit el kell végeznünk az életben. És én azt vallom, hogyha igenis valaki nem lát jobb megoldást minthogy végezzen magával, akkor tegye azt. De csakis akkor hogyha nincsen senkije aki szereti, nincsen családja, mert úgy hihetetlen önző dolog lenne elvenni tőlük azt akit szeretnek.
2011. febr. 5. 14:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 A kérdező kommentje:

Egész jókat írtok :)


Én valamelyik nap egy csatlakozásra vártam fél órát egy falu vasúti várótermében, és eszembe jutott valami:

Van ez a mondás, hogy gondolkodom, tehát vagyok.

Most képzeljétek el, hogy erősen koncentráltok a számokra, 1-től 50ig. Elszámoltok pl. 27-ig, és levetitek magatokat a mélybe, és meghaltok.

Na itt kezd érdekes lenni a történet: elvileg a földi élet befejezése után testünk a földben nyugszik, de ugyebár a "lelkünk" egy megfoghatatlan dolog, ami nélkül egy darab élettelen hús lennénk. Tehát a nagy kérdés?

Halálunk után is tudnánk önmagunkról, arról, mi történt velünk fél perce, azaz lelkünk önálló tudattal rendelkezik? Mert akkor 28-tól folytatható a számsor...

Ez egy elég meredek elmélet volt.


Most pedig hunyjátok le a szemeteket és képzeljétek el, hogy meghaltatok és próbáltok halálotok után gondolkodni. Furcsa ugye?

2011. febr. 5. 14:55
 8/12 anonim ***** válasza:

ma 05:11 (első válaszoló), fent van a YouTube-on pl. a West Balkanos baleset áldozatairól is emlékvideó, ők sajnos nagyon fiatalon haltak meg.

"Milyen érzelmeket vált ki belőled a halál?"

Ez attól is függ, hogy konkrétan milyen történetről van szó. Igazából még nem sírtam el magam ilyen filmeken/szövegeken (egyszer volt olyan, hogy kicsit megkönnyeztem, nem tudom, ez mennyire minősül annak), de azért képes megváltoztatni a hangulatomat egy ilyen esemény.

"Szerintem meg hatalmas erő kell ahhoz, hogy valaki csak úgy eldöntse, hogy most végez magával."

Nem minden esetben, valamikor csak hirtelen érzelmi hullám hatására dönt így valaki, és olyankor nem igazán tud józan ésszel gondolkozni az ember. De persze van olyan is, amiről te beszélsz.

2011. febr. 5. 15:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 Wayolett válasza:

szerintem az öngyilkosság nem gyávaság hanem már nem talál olyan "dolgot" az életében ami miatt élnie kellene

nekem a halálról egy személy jut eszembe aki már nincsen velünk

akik meg trágár válaszokat adnak azok lehet még nem élték át milyen valakit elveszíteni..

2011. febr. 5. 23:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:

Milyen érzelmeket vált ki belőlem a halál?


Az eröszakos vagy brutális halál számomra iszonyat nyomasztó.


Az értelmetlen halál sajnálatot, kevés szánalmat kelt bennem.


A végelgyengülés illetve a súlyos leépülést, fájdalmas időszakot lezáró halálnál megkönnyebbpülést érzek.


Szerintem mindenki maga rendelkezik az életével, ha meg akar halni, nincs jogom megfosztani ettől, de hozzásegíteni sem. Viszont ha valaki ilyenre vetemedik, ne szánalmasan tegye.


Szerintem a lélek csak fogalom szinten létezik, az öntudat illetve az elme magyarázatára szolgál. Az elme, ahogy a szöveteinkben levő élet is csak biokémiai folyamatok következménye. Ahogy ezek megszűnnek (beáll a halál), a tudat szertefoszlik, semmibe vész. És pont emiatt olyan nagyszerű az élet, mert egyszerű szabályok alapján működik és mégis milyen brilliáns "szerkezetekké" fejlődtünk.

2011. febr. 6. 04:33
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!