Nincs munkahelyem és albérletben lakom. és halál nyugodt vagyok. NORMÁLIS EZ?

attól függ mennyi félretett pénzed van :)

de addig örülj,amíg legalább nyugodt tudsz maradni. az állandó aggódással meg idegeskedéssel sem lennél előbbre.

Végre egy jó kérdés! :)

Mivel lenne jobb, ha idegeskednél? Nem lennél vele előrébb. Ha nem ülsz bele a helyzetbe, és keresel munkát, akkor szerintem nem gáz egy csöppet sem. (Amúgy nem feltételezem, h nem keresel...)

Tehát, szerintem örülj neki, hogy nyugodt vagy, nem az idegeskedés oldja meg a problémát.

A normális szó jelentése pedig elég szubjektív. Nekem pl. ez még belefér a normalitásba. :)

nekem is volt ilyen, nem érzed magad kétségbeesve, csak majd amikor utcán leszel, pénz nélkül.

én is voltam így amikor anya kidobott, elkerültem mamához, aki nem engedte hogy fürödjek (spórolás), nem szerette ha hazamegyek, mert "zavarom" állandóan csavarogtam, legyengültem és beteg, a kínaiba vettek fel eladónak (ki akadtam, hogy a magyarokra nem lehet számítani, hogy külföldi az egyetlen aki felvesz a saját hazámban)min.bérért és azon gondolkodtam, hogy lehetne legkönnyebben öngyilkosnak lenni, amikor találkoztam egy sráccal.....

odaköltöztem hozzá, meg a szüleihez

felvettek apa protezsálásával egy multihoz asszisztensnek

igényeltem egy önkormányzati lakást

ahonnan aztán a srác ki akart tenni, mert szakítottunk és közös volt a kéró

aztán bejelentettem, hogy rendben elmegyek, csak gyűjtök a melobol pestre albérletre, mert itt lehetetlen többet keresni az én végzettségemmel (közgazdász diplomával - asszisztensként no.70 ezerért)és az albérlet 30-40-től kezdődik rezsi nélkül

amire a srác azt mondta nagy meglepetésemre, hogy maradjak inkább, ő megy (elvégre neki volt hol lakni....)

aztán kimentem külföldre (havi 1000 Euro)

de itthon össze jöttem egy másik sráccal, aki nem enged ki külföldre....nincs munkám, lesz*rja

és ő azt akarja, hogy hozzá költözzem, nem baj, ha eladóként minimálbért keresek napi 10 órával...

és most el vagyok jegyezve, és nem tudom hogyan tovább