Szerinted rossz ember vagyok?

Középiskolába járok, 15 éves vagyok. Eddig egy szakközépsuliba jártam, de jövőre egy kéttanítási gimnáziumba fogok. Ez lesz a 3. középiskolám, az első nagyon rossz volt, nem tudtam elviselni az embereket.. itt most jó volt, de többet szeretnék nyelveket tanulni és természettudományokat.

Sok embert nehezen viselek el, egyszerűen idegesítőek. Úgy érzem, néha le is nézem őket. Idiótának tartom őket. Rengetegen utálnak engem, azért amilyen vagyok. Kiröhögöm őket, megalázom, és még szórakozok is rajta. A tanárok és egyéb "oktatók" szavait semmibe veszem, mert nem érdekel. Azt csinálom, amit akarok, önállóan döntök mindenben, mert senki nem mondja, hogy "ne tedd!"

Egyenesen gyűlölöm az embereket, azért amilyenek. A családomat is utálom, az apámat nem láttam évek óta, az anyám iszik. Soha nem fogok segíteni rajta, nem érdemli meg. Senkit nem érdekel, hogy kitűnő tanuló vagyok, hogy versenyeket nyerek meg, és én sem értékelem. Engem senki sem vár, rám senki sem büszke. A magatartásom nagyon rossz. Jövőre javítani szeretnék rajta, de évek óta nem sikerül, így nem tudom mi lesz velem.

Tudom, hogy jól nézek ki, de nagyon idegesít a sok fiú, aki csak a szexet akarja. Mindenki csak a külsőmet látja, fogalmuk sincs milyen vagyok, és mégis azt állítják szerelmesek. Én csak magamnak szeretnék tetszeni.

Tudom, hogy jók a képességeim, és sok mindent elérhetnék, de egyszerűen már nem megy, mintha hiába csinálnék mindent. Utálom a pénzt, de valahol mégiscsak kell. Utálom, hogy nem mehetek el külföldre, mert nincs pénz, hogy nem lehet akármilyen ruhám, mert nincs pénz, és így tovább. Jövőre az egész osztály megy Angliába, kivéve engem. Ez egy borzalmas érzés..

A természettudományok nagyon fontosak számomra, főleg a fizika és a kémia. De mint mondtam, már hiábavalónak látom, hogy bármit is tanuljak.

Annak ellenére, hogy nehezen fogadok el sokakat, vannak emberek akiket nagyon meg tudok szeretni. Azokat, akikben minden megvan, ami bennem nincs. Őszinteség, kedvesség, alázatosság.. akik nagyszerű emberek, senkinek nem ártanak, őket valamiért nem tudnám megbántani, holott bárkit eltaposnék ha arról lenne szó. Most szereztem egy barátnőt, aki ilyen. Egy csodálatos ember, akivel "normális" vagyok. Úgy érzem, ő elismeri, hogy érek valamit, és ő az egyetlen, aki támogat is lelkileg. Nem tudom mit tegyek, már nagyon sokszor próbáltam változni, de a gyűlöletem mindig erősebb volt.

Nos, lehet egy kicsit zavaros, de csak őszintén:

Rossz ember vagyok?