Ha kedves vagyok, akkor ostobának néznek, ha nem, akkor beképzeltnek - mégis hogyan kéne viselkednem?

Szia! Én azt tudom tanácsolni, amit én tettem az egyetem első évében. Mivel akkor már bő 8éve nem kerültem teljesen új közegbe, itt igencsak egyedül maradtam, akár csak a kis ujjam, annak ellenére, hogy mindenki kedves volt, de alapvetően magányos lettem. Ezt gyorsan meguntam, szóval úgy döntöttem, változtatok. (a régi gimis barátságaim is megmaradtak alapvetően, de más városokba kerültünk, így nem sokat tudtunk beszélni, találkozni). Szóval, az ember azért ránézésre meg tudja mondani, melyik az 'kör', ahová ő illik, érzed, kikkel tudnád jól érezni magad. Én is a választott emberkékhez csapódtam, kezdetben tényleg ilyen általánosságokkal, hogy te megvetted-e azt a könyvet, szerinted erre meg arra kell-e a majd készülni, szóval ilyen 'alap' kérdésekkel beszélgettem, töltöttem velük egyre több időt, de alapvetően a háttérben voltam. Közben azért mindennap elsütöttem egy-egy dicséretet, pl. szép a cipőd, stb, de csak azt dicsértem, ami tényleg tetszett, és nem vittem túlzásba. Illetve, ha valakinek kellett valami, szóval mondjuk elkísérni fénymásolni, kávéért, én általában ott voltam, így szép lassan mindenkit megismertem, mindenki jellemét fel tudtam mérni, rájöttem, kivel hogy kell viselkedni ahhoz, hogy jól érezzük magunkat együtt. Ezen nem azt értem, hogy kaméleon lettem és mindenkivel tök más személyiség vagyok, hanem hogy tudom, hogy kivel lehet felszabadultan cukkolni egymást, mert nem veszi magára, kivel kell komolyabb lenni, mert az ilyenektől a falramászik stb. Mára egy jó kis csapat tagja lettem. Remélem, neked is sikerül!:)

Én a helyedben kedves lennék és kezdeményező. Ha folyamatosan aktív vagy a közösségi életben, úgyse tudod megakadályozni, hogy az igazi oldalad kijöjjön valamennyire. ha pedig kedves próbálsz lenni, a pozitív gondolatok javítják a másokról alkotott véleményed, jobban fogod magad is érezni. De a legfontosabb, szard le, mit gondolnak rólad, engem is ez tett tönkre évekig:)