Ki az akit a legjobban szeretsz vagy szerettél?

Hát én boldog vagyok, szóval nem érzem üresnek az életem vagy ilyesmi, tehát nem vágyom rá hogy szeressek valakit, vagy engem szeressen valaki. Amúgy úgy látom, általában akik szeretnek gyakrabban boldogtalanabbak, pl anyukám szokta mondani hogy én folyton megbántom őt. Engem kb. lehetetlen megbántani, szóval nem értem amikor a szememre veti ezt meg azt, csak nézek hogy ezen mi esett neki rosszul vajon.

De a lényeg hogy nem, nem vagyok boldogtalan egyáltalán, nem arról van szó hogy rosszul érezném magamat emberek között / mellett, csak annyi hogy nem kötődök senkihez, és talán emiatt egy idő után (ahelyett hogy jobban megkedvelném őket, legalábbis úgy vettem észre hogy az idő jobban összehozza az embereket) megunom őket, olyankor új társaság után nézek ha épp olyan kedvem van, és ennyi.

Mindegy, csak azért írtam, mert felesleges sajnálni vagy bármi, nem vagyok én féltékeny vagy irigy az "átlagemberekre" egyáltalán, csak nem értem őket.

Michael Jacksont.

Azért, mert Ő a példaképem, Teréz anya mellett. Az a hatalmas ártatlan szeretet, ami benne van, az az erő, kitartas, az lenyűgöző. Biztonság érzetet ad a puszta kinézete, vagy a hangja, ahogy beszél. Elég belenéznem a szemébe egy képen, és rájövök, hogy van értelme az életnek.

Ezt az emberek nem szokták megerteni, és elkönyvelik fanatikus rajongásnak, pedig ez több annál.

Amit Ő adott nekem, az én magam vagyok, mert miatta vagyok olyan, amilyen.

Remelem érthető.