fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Miért nincsennek barátaim?...

Miért nincsennek barátaim? Miért vagyok magányos, akármit teszek? Kezdem megunni az életem.

Figyelt kérdés
Eddig bizakodó voltam. Ez a 6. sulim, most kerültem egyetemre, és sehol sem találtam magamnak barátokat. Haverokat igen, de az borzasztó felszínes volt, eddig sose találtam hasonló érdeklődésű embereket mint én. Nem vagyok valami ismerkedős (igazából részben ezeknek köszönhetően), de erőt szoktam venni magamon, és próbálom magam jókedvre deríteni, de most itt az egyetemen már ez egyáltalán nem megy. Mindenkit ugyanolyannak látok, senkivel sem tudok komolyabb dolgokról elbeszélgetni. Nem vagyok csúnya sem, buta sem. Tehát nem értem. Most nagy lelkesedéssel jöttem ide, hogy itt sok szép és okos emberrel fogok megismerkedni, de annyira elszomorodtam a mai nap, ahogy bent ültem az előadóban, és néztem a viselkedésüket. Sokáig emiatt lúzernek gondoltam magam, de mára már rájöttem, hogy közel sem vagyok az, meg a magabiztosságom is rendben van (bár már vannak olyan napjaim, amikor tényleg egy rakás szerencsétlenségnek gondolom magam, és kedvem sincs kilépni az ajtón). Egyre többször jutnak eszembe szomorú, vagy esetleg agresszív gondolatok, mert ez tehetetlen düh. De ezeket gyorsan rendezem, próbálok mindig jókedvű lenne. De a magányban ez nagyon nehéz, és úgy érzem önámító is picit (bár még mindig jobb ha szomorkodnék). De ez így olyan mint egy álomvilág. Szerintetek mi a baj? Különleges vagyok a környezetemben már úgy érzem. Pedig ezt a dolgot sose akartam érezni. Különlegesség = magányosság. A legtöbb esetben.
2011. szept. 7. 14:12
1 2 ❯
 1/16 A kérdező kommentje:
Ja, igen, és ez most nem sajnálkozó kérdés, tehát ti se sajnálkozzatok a válaszotokban, inkább próbáljuk megoldani a problémát.
2011. szept. 7. 14:14
 2/16 anonim ***** válasza:
megkérdezhetem, hogy melyik egyetemre jársz? én is sokáig így voltam vele. Nem találtam a helyemet. Egy kicsit utáltam is a világot, mert nem találtam benne olyan embert akivel jól kitudtam volna jönni. Aztán nekem sikerült megoldani a dolgokat azzal, hoyg elkerültem főiskolára. gimnazista 9. osztályos voltam, amikor lett barátom. Azóta is együtt vagyunk. Főiskoláig azt hittem, hogy fiúkhoz akkor nem is közeledhetek. Nekem az oldotta meg a problémámat, hogy elkezdtem fiúkkal barátkozni. Úgy veszem észre, hogy a férfiaknak sokkal gyakrabban van egyéniségük, természetük, megértőek, és jó beszélgetőpartnerek.
2011. szept. 7. 14:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/16 anonim ***** válasza:
nem olvastam végig , de a mély barátság is felszines beszélgetéssel kezdődik, adj magadnak időt és keresd azok társaságát akiket már ismersz
2011. szept. 7. 14:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/16 A kérdező kommentje:
Igen, tudom hogy az is felszínessel kezdődik, csak már..valahogy nem akarok időt adni, eddig is azt adtam egyfolytában. Bár muszály lesz várni, mást nem nagyon tehetek. Amúgy Pécsre járok egyetemre.
2011. szept. 7. 14:26
 5/16 anonim ***** válasza:
Olyan embert úgysem találsz, akivel minden közös, vagy legalábbis nagyon nehezen. Megismersz 1-2 embert felszínesen, és aki valamikben közelebb áll hozzád, azzal kezdj el komolyabb dolgokról is beszélgetni, így a felszínességből lehet igazi barátság.
2011. szept. 7. 14:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/16 anonim ***** válasza:

Most szép és okos embereket keresel, vagy barátokat??

Nem bántásból mondom, segítőszándékkal kérdezem: nem lehet, hogy kicsit nagyok az elvárásaid az emberekkel szemben? Mármint úgy értem, hogy adsz nekik esélyt, vagy csak ülsz az előadóban, nézed őket, és eldöntöd, hogy egyik se elég szép és okos?


Milyen szempontból látsz mindenkit ugyanolyannak? Messziről tűnik így neked, vagy beszélgetések alapján?

Mit értesz "komolyabb dolgokról" beszélgetésnek?

Hisz még csak most kezdődött az egyetem...

Próbáltál odaülni valaki mellé, beszélgetést kezdeményezni, ismerkedni? Tudod, a legeslegjobb barátságok is így kezdődnek, nem a lelkizéssel. Egyszerűen ez a menete.

Pl.: milyen filmeket/könyveket/színdarabokat szerettek, hova szeret utazni, mi az elképzelése a világról, miért az adott egyetemre ment tanulni, milyen a családja...? Ilyesmivel.

Tudom, hogy az első napokban kínos meg ismeretlen az egész, de nem csak neked, hanem mindenkinek, épp ezért ilyenkor könnyebben egymásra is találnak az emberek.

2011. szept. 7. 14:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/16 A kérdező kommentje:

Barátokat keresek, a szép és okost azért írtam, mert szeretem a szép és okos embereket, akik törődnek magukkal.

Gondoltam már rá én is, hogy nagyok az elvárásaim...de nem tudom nagyok-e. Nem csak ülök, beszélgetéseket is kezdeményezek, persze nem ülök be mindenki mellé. Aki mellett ülök általában azzal kezdek el beszélgetni. Általában nekik vannak már barátaik, így tök mindegy mit csinálok. Ráakaszkodni senkire sem szoktam, mert annál szánalmasabb nincs szerintem.

Nem messziről, beszélgetések alapján. Nem lelkizésekre gondoltam én sem, alapból nem is vagyok olyan. A komolyabb dolgok valójában egyszerű dolgok, de úgy látom nekik komolyabb. Ezt nem bántásból mondom, csak így veszem észre. Ilyen dolgok, zene, színház, művészetek, utazás. Zenében mindenki ugyanolyat szeret, gyakran a címét sem tudják mit hallgatnak, a színház kiesik, művészetek szintén, utazás meg általában valami tengerpart. Hobbi szintén alig van valakinek, max. gépezés. Semmi kreatívabb dolog, esetleg sportolás. De lehet csak én kopogtattam mindig rossz embereknél. Ebben nem is az zavar a legjobban, hogy nincsennek barátaim, hanem a saját lelki épségem. Érzem magamban hogy egyre bizonytalanabb vagyok, és bátortalanabb.

2011. szept. 7. 14:37
 8/16 anonim ***** válasza:

Hát ezt nem értem... Igaz, mostanában kezd kiveszni az egyéniség az emberekből, ezt én is észrevettem, én is nehezebben találok barátokat...

Na, de azért találok!


Hozzáteszem, imádom én is a színházat (annyira, hogy minden lehető ilyen klubnak a tagja vagyok/voltam, lehet emiatt is találtam könnyen hasonszőrűeket), a hobbim az olvasás, és az egyetemen szintén találtam több olyan embert is, akikkel remekül lehetett könyvekről és filmekről beszélgetni, csereberélni.

Utazni pont, hogy nem tengerpartra szeretek, hanem városokba, ahol megismerem egy adott ország kultúráját meg az embereket... De szoktam más célból, pl. rajongói találkozóra is utazni, mint most, múlt hétvégén is. Ilyenkor azokkal barátkozom, akik ott vannak.


Szerintem mindennek az a titka, hogy nem egyetlen emberben kell minden érdeklődésedet keresni, hanem több, különböző barátot, csapatot is lehet szerezni: az egyikkel az utazásról, másikkal a színházról, stb. tudsz beszélgetni. Így sosem lesz unalmas sem, és ki tudja, talán még te is tanulhatsz tőlük valamit. :)

Az emberek nagy része értékesebb és érdekesebb, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Nekem ez a tapasztalatom.

2011. szept. 7. 15:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/16 A kérdező kommentje:
Köszi a válaszokat! És arra mi lehet a válasz, hogy mindig én kezdeményezek, felém nem kezdeményez senki?
2011. szept. 7. 15:03
 10/16 anonim ***** válasza:

Látják rajtad az elutasítást. Vagy hogy kritikusan méregeted őket. Esetleg megközelíthetetlennek tűnsz.

Nem tudom, nem ismerlek, így nehéz megmondani.

De biztos vagyok benne, hogy nem azért, mert egy galaktikus összeesküvés áldozata vagy, és mindenki körülötted az "utáljuk együtt XY-t!" klub tagja lenne...

2011. szept. 7. 15:12
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Egyéb kérdések főkategória kérdései »
Egyéb kérdések - Önismereti kérdések kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!