Mit tegyek, ha semmi kedvem sincs élni? 15/F

Aki nem akarja, az ne olvassa el, mert hosszú lesz, de nekem nagyon fontos.

15 éves vagyok, fiú, msot kezdődött az iskola, új osztálytársak új tanárok, új iskola, és minden új. Már pár oszt. társam ismerte 1mást, vagyis nem pár, hanem kb fele vagy 1 harmada, ők elbeszélgetnek, de a többieket az elején le se sza*ták. Én próbálok barátkozni,d e nem is érdeklek senkit. Van 1 fiú akivel elbeszélgetek meg minden, de már kva anyázott is nekem, ezért nem olyan szimpatikus.. Igaz viccből, de akkor is. Apukám meghalt 12 éves koromban. Bejárós vagyok, reggel korán felkelek, és kb olyan 3-4-re hazaérek. (busszal)

Nincs barátnőm, még enm is volt, pedig van 1 lány az osztályban aki szimpatikus, de nem is akarok, meg nincs is önbizalmam odamenni hozzá. Szóval se barátom, se barátnőm sincs, se haverom. Pedig nem vagyok csúnya, mások szerint. Anya szerint a gép miatt nem akarok tanulni, pedig azért nem akarok, mert nincs kedvem ahhoz, hogy hazamegyek 4-re és leülök tanulni, majd ha elveszi majd a gépemet, akkor csak tanulni lesz időm, mivel oszt. társ nincs a közelemben ezért nem tudok senkihez, senkivel menni beszélgetni. Annyira rossz kedvvel kelek fel és megyek be a suliba, hogy ilyen még sosem volt. Egyébként a többi fiúval azért nem barátkozom(pedig próbálok, de le se sza*nak) mert minden szavukban a rák meg a pia, cigi van. Akarok bulizni, de nem mehetek, mert elvileg beba*zok és kész. Már el is sírtam magam. Semmi kedvem élni, főlleg, ha még gép sem lesz, akkor lesz kb 4 órám csak tanulni, meg segíteni a ház körül és lefekvés.. Ez lenne 4 évig? Ez aztán az élet. Nincs ehhez kedvem. Mit tegyek, egyáltalán nincs kedvem élni.. :(

Segítsetek, mit tegyek? Bocs a helyesírásért.