Éreztétek már úgy, hogy senki nem ért meg titeket?

"Te is beleestél abba a csapdába, mint oly sokan, hogy eljátszod az általad elvártnak ítélt szerepet, és ragaszkodsz az így kialakított felszínes kapcsolataidhoz. "

Épp ez az,nincsenek kapcsolataim,mert azt látom magam körül,hogy mindenki megjátssza magát..,ha végigolvastad,amiket írtam és azok tükrében írtad ezt,akkor lehet félreérthető voltam.Az is lehet,hogy nem értelek pontosan.:)Én nem játszok el szerepet.Mindig megpróbálom magamat adni,van egy srác,akivel néha eszmecserélünk,de egy idő után azt látom rajta,hogy már nem tudja feldolgozni az inputot..,úgyhogy olyankor inkább visszaveszek,vagy bekussolok.

Nem gondoltam,hogy ilyen válaszok érkeznek majd.:)Picit pipa vagyok,mert megírtam a hozzászólást az előbb,de sikerült törölnöm,pedig fontos dolgokat írtam.Most picit rövidebbre fogom.Nekem a legtöbb konfliktusom ebből származik,hogy mindkét fél azt szeretné,hogy neki adjak igazat.Mindig van véleményem,ami nagyon rövid idő után megszilárdul-attól a ponttól pedig nehéz kikezdeni.Pontosan tudom,hogy mit szeretnének hallani,de mindig azt mondom nekik,ami a saját véleményem-a végeredmény pedig,hogy én vagyok a bunkó.Azt veszem észre,hogy könnyebb megsértődni,mint belátni a hibákat,vagy,hogy esetleg nem nekik van igazuk.Én mindig hagynám magam meggyőzni,de akkor várom is az ész érveket-amik ritkán jönnek.

Amit még észre vettem,hogy én mindig próbálok nyitni,ismerkedni(pedig nekem nem könnyű),próbálok megérteni másokat,de azt nem látom,hogy bárki is megpróbálna engem megismerni,vagy megérteni.

A barátnőmről pedig annyit,hogy valójában ő tud rólam a legtöbbet.Ez azért van,mert gyerekkorunk óta együtt vagyunk.Most éppen válságban van a kapcsolatom vele is.Felszínesnek semmiképp nem mondanám a kapcsolatunkat,rengeteg energiát fektettünk egymásba.Viszont hihetetlen szar érzés,ha azt érzed,hogy túlnőttél valakin,akit nagyon szeretsz.Nem tartom jobb embernek magamat nála,de sokszor úgy érzem,hogy akár a lányom is lehetne-ez nekem elég nagy sokk-ezzel az érzéssel mostanság találkoztam először életem során.

Na,megvan.Akkor valószínűleg erre céloztál:"Igazából,ha teljesen magamat adnám,akkor szerintem barátnőm se lenne"

Igen.Képzeld csak el,ha elmondanám neki,hogy néha úgy érzem,mintha a lányom lenne...Megváltoztatni nem tudom őt és nem is akarom.Érdekes,hogy emiatt nem lehetek vele 100%-ig őszinte,viszont mégis érezheti,hogy mi a helyzet,hiszen a kapcsolatunk valóban válságban van.:/