Irodalom órára kellene egy szép vers. Kedvenc költőm: Juhász Gyula. Tőle szeretnék? , de nem tudok választani. Ha valaki tud vmi szép verset pls irjon!

Váci Mihály: Kényszerű gőg

Kedvenc költőm és versem. :) De Petőfinek is nagyon sok szép verse van, tőle nem tudnék egyet kiemelni.

Azt nem tudom, hogy külföldi költőtől lehet-e, de ha lehet, akkor a másik kedvenc versem: John Keats - Óda egy görög vázához.

A bukott angyalok

Szemükben még az isteni egeknek

Visszfénye csillog egyre elhalóbban,

Fülükben még zsong a kerúbseregnek

Örök dalából egy sor. Lenn a porban

Még emlékeznek tündöklő napokra,

Melyek mögöttük zengve elmaradtak,

Mint az álomderűs mennyei pompa,

Mitől mindig ragyog az égi ablak.

Most hullanak hidegbe és sötétbe,

Mindég mélyebbre, néma dacban égve

És arcukat kezükkel eltakarják,

Mert látni Őt már többé nem akarják,

Az éj kell nékik, a világtalan,

Melynek szívükben komor mása van.

A hallgatás tornyában

Elmennek mind oda...

A csönd várában nincs többé csoda.

Portáján az élet riadva vár.

Csönd. Csönd. Tornyával égbe ér a vár.

Megyünk mind, mind oda...

Nem gyúl piros láng a bástyák felett,

Vak hallgatás az örök izenet.

Szomorú-e vagy közönyös e vár?

Csönd. Csönd. Az élet künn kérdezve jár.

Megyünk mi is oda...

Vannak, kiket úgy von a csönd hona,

Hogy itthagyják e zajt, szép boldogan,

Sokan vannak s mégis magányosan.

Kopogtatok tán holnap én is ott.

Csönd, csönd, nyílj meg Szezám!

S a hallgatás nagy tornya nyílni fog!

Az ópiumszívó

A lámpa sárga lángja sápad,

A szürke füst lassan lebeg

S már látok boldog déli tájat,

Fantasztikus, új szigetet.

Az unt jelen spanyolfalán túl

Kitárul egy zengő világ,

Mely új vigaszt ujjongva árul

S mutat száz álom-Indiát.

Mily gyönyörűség így lebegve

Örvény, való, bánat felett,

Mint óceáni fellegek

És szállani arany egekbe

S egy résen át csak nézni őt:

Gonosz, silány, szép földi nőt.

Csönd

Mély csönd vizén

Evezek lassan.

Arany nap ég

A kék magasban.

Múltak borúja

Már távol, távol,

Csak messzi köd már,

Halotti fátyol

Múltak borúja.

Enyém az üdv,

A csöndnek üdve,

Fekszem némán

Álomba merülve.

A régi átok

Elhallgat lassan,

Elnémul búsan

Mint távol dallam

A régi átok.

Mély csönd vizén

Vitorla nélkül

Némán megyek.

Ég, tenger kékül.

Te múlt, te múlt

Fekete felleg,

Ó, csak maradj,

Csak rád ne leljek

Te múlt, te múlt.