Van itt olyan aki optimistának tartja magát? Ha igen, akkor nem érzi néha úgy, hogy csak önmagát áltatja?

Én optimista vagyok, de se nem vagyok hülye, se nem születtem olyan hú de jó anyagi körülmények közé.

És igen, mindennek meg lehet látni az előnyét. (nagyon kevés dolog van amiben én sem látom meg közvetlenül az előnyét, viszont ha történik valami rossz, annak van tanulsága...és ez már jó, mert tanultam valamit.

Tudom, ez hülyén hangzik :D Néhány példa (kezdjük az egyszerűbbekkel) Hozzáteszem, elég sajátságosan látom néha a dolgokat, de ez szerintem nem baj. Gondolkodásmódom ne botránkoztasson meg senkit, ez vagyok én.

1. Esik az eső...Nem baj, legalább nincs olyan meleg, és a talajnak úgyis szüksége van rá. Felvehetem az új kabátomat....stb

2. A boltban meglátok valamit (tábla csoki), de nincs nálam elég pénz....nem baj, nincs is rá szükségem, úgyis csak híznék tőle...stb

3. Nincsenek barátaim....Nem baj, majd találok olyan embert, aki értékel engem, hülyékre nem pazarlom az időmet, egyedül úgyis jobban érzem magam, több időm marad magamra és tanulni, olvasni....stb.

4. Nincs annyi pénzem, hogy kifizessem a villanyszámlát...nem baj, ha ideiglenesen kölcsönhöz is kell folyamodnom, legalább megtanulom, hogy jobban kell beosztanom a pénzemet, vagy másik állás / másodállás kell. Ezt sem veszem büntetésnek, mert ezáltal is fejlődök. Tűrőképességem nő, és mint tudjuk a munka jobb emberré tesz.

5. Meghalt egy hozzátartozóm....Nem sírok, ha hosszas betegeskedés után történt a haláleset, akkor azért boldog vagyok, hogy nem szenved. Ha hirtelen halt meg az illető, szomorú vagyok, de igazából nem miatta, hanem a családja miatt. Viszont a családjának mi ebben a jó? Annyi, hogy ha elhanyagolták a halott családtagjukat, most megtanulhatják, hogy a szeretet ki kell mutatni, éreztetni kell az emberrel, mert eljön az az idő, mikor már késő lesz kimondani azt hogy szeretlek.

Sorolhatnám itt napestig a témákat, de szerintem értitek a lényeget.

Sosem értettem az embereket, hogy miért pánikolnak, siránkoznak a dolgok miatt, és miért nem tesznek ellene.

Azt vallom egyébként, hogy minden okkal történik, és bármi is történjen, csak javunkra válik, mert tanulhatunk belőle.

Azt is hiszem, hogy minden csak akarat kérdése. Ha elhatározzuk, hogy na mostantól megteszek mindent, hogy jobb anyagi körülmények közé kerüljek, akkor a lehetőségek jönni fognak. Na igen az meg a másik, hogy minden adandó lehetőséget ki kell használni (persze csak ésszel). Ha először nem is látja az ember az értelmét, vagy, hogy mivel is tehetné az a dolog jobbá az életét, előbb utóbb kiderül. És később nem lesz az, hogy bárcsak megtettem volna.

Az ember megteheti, hogy változtasson a saját életén, mert más biztos nem fog változtatni rajta.

És szerintem optimistának születni kell. Ilyen dolgot nem lehet megtanulni, ahhoz teljes átprogramozás kell. Ha egy pesszimista próbálja bebeszélni magának pl. az előzőket, csak áltatni fogja magát, legbelül akkor is tudni fogja, hogy ez neki nem jó.

Én örülök annak, hogy optimista vagyok. Nem szeretnék megkeseredett, szomorú pesszimista lenni.

Lehet, hogy attól még ugyanúgy kevés a havi 80 ezer Ft, de ha pozitívan gondolkozol jobban érzed magad. Ha negatívan állsz hozzá a dolgokhoz, attól csak rosszabb lesz.

Az az esős példa tök jó, amit írt valaki. Ha utálod az esőt, és csak azon mérgelődsz, hogy miért nem áll el, akkor egész nap rossz lesz a kedved. De ha úgy fogod fel, hogy felveheted az úgy kabátodat, használhatod végre a nemrég vásárolt trendi esernyődet, vagy egyszerűen csak arra gondolsz, hogy ez a természetnek milyen jó, akkor máris jobb lesz a hangulatod. =)