Hogyan választasz magadnak célokat?

Célt az ember szimpátiából választ.

Csak példa képpen:

- ha szereted az állatokat, legyél állatvédő,

- ha szereted az embereket, legyél altruista, szabadkőműves,

- próbáld a kisvárosod felvirágoztatását segíteni,

- ha utálod az atomerőművet, legyél greenpeace-es (de találj ki valamit helyette),

A 'mifelé' megvan. Most az elhatározás (és annak betartása) kell, miszerint: ne lustálkodj, csinálj bármit, de odaadással!

Én abban hiszek, hogy az emberi lét értelme a tökéletesedés.

Soha nincs olyan hogy készen vagyok, mindent elértem, kivéve ha elolvastad az összes irodalmi és tudományos művet, elvégezted az összes iskolát a világon, te vagy a legjóságosabb szomszéd, barát, polgár stb. Képezd magad

Látom a válaszolók tényleg nem értik, hogy nincs célod.

Azt gondolják, ők meg tudják neked mondani, tudnak tanácsokat adni neked. Pedig ez csak nekik jó, valamiért. Nem is érzékelik a másikat. Érdekes!

..nem mintha én okosabb lennék, de ezt nagyon sokszor megélem a társas kapcsolódásokban is, hogy nem figyelünk arra, hogy a másik mit is mond, mindenki csak a magáét mondja. Gyakran kapom magamat rajta én is, tudatosan kell kontrollálni magamat, hogy legyek együttműködőbb. Talán ezért látom élesebben amikor legtöbbünk önkéntelenül nyilvánul meg.

De nem ez a kérdés.

Saját élményem nekem is a céltalanság és motiváció hiánya. Arra jutok, hogy munkámban (nagyon megterhelő) kiégtem, kiüresedtem, ami rányomja bélyegét a személyiségemre. BurnOut jelenségnek nevezik tudományosan, bár nem nagyon vetem bele magamat a témába, de sok érdekes jelenségre hívhatja fel a figyelmet amiket ebben leírnak. Nyilván azok általánosítások, személyre kell szabni az ismereteket és ötleteket kell meríteni belőle.

Sok más oka is lehet persze, csak az biztos, hogy aki azt éli meg, annak ez az élménye. Hiába adok a kezébe egy célt, amikor neki nincs! Ezzel nekem kell valamit kezdeni.