Meglátom az élet szép oldalát minden apró dologban, totál pozitív az életszemléletem, de mosolyognom akkor sem sikerül, csak nagyon elvétve. Miért lehet ez és vajon mi az ellenszere?

Pl. ha valaki mesél nekem az új kiskutyájáról, hogy milyen édes, aranyos, stb., át tudom érezni, hogy ő mit gondol és miért, de még csak egy halvány mosoly sem ül ki az arcomra ezáltal. Vagy ha az otthonunkban valamilyen szépészeti változtatás történik (új függöny, bútor, miegymás), látom, hogy csodaszép, de akkor is szó szerint komor maradok. Egyenesen letargikus, úgy tűnik kívülről, mintha hidegen hagyna minden. Nagyon ritkán tudok felszabadultan nevetni, de akkor viszont a könny is folyik a szememből. Régen nem voltam ilyen fapofa. Szerintetek mit tehetnék ez ellen?

22L