Miért érdemes élni? Én már teljesen elvesztettem a hitemet és nem tudom mi legyen. Az öngyilkosság is rengetegszer megfordult bennem

Hogy neked miért érdemes élni, nem tudhatom.

Ezredjére is csak azt mondhatom az olyanoknak, mint amilyen te is vagy, hogy kezdj el azon gondolkodni, hogy életcélt találj magadnak. És vágj bele, csináld. Lehet, hogy rájössz, nem megvalósítható, vagy tévedtél. Akkor keress újabbat.

A hobbi, szórakozás elterelheti a gondolataidat, de az egyik sem olyan, amiért reggel érdemes felkelni.

A másik az, hogy legyél nyitott a szerelemre és a barátságra, még ha eddig százan is állították beléd a kést. Mert másképp nem lehet!

Én ezeket saját tapasztalatból írom, nem valami francos könyvből.

nos ezzel nem vagy egyedül

kedves első válaszoló nincs olyan hobbi vagy dolog amivel az én eszemet ellehetne terelni szóval én megfogom tenni és igazad van nincs értelme tovább úgyis egyszer meghalunk akkor nem mind1 hogy korábban vagy később úgy hogy már átestünk ezidő alatt egy csomó szenvedésen?

előző: pontosan.

amúgy meg annnyira könnyű mondani, kedves első, hogy keressünk egy hobbit.. és ha nem érdekel semmi?? ha rohadtul nem érdekel semmi?? nem tudod elképzelni, hogy ilyen is lehet? én is ki fogom nyírni magam, előbb vagy utóbb, ez van, ahogy az előző is mondta mindegy hogy mikor úgyis ez lesz. jah amúgy meg nem lehet sokkal rosszabb mint ami most van nemde?

Ja, és bocs, de nem tudok gépelni, remélem érthető azért amit írtam.

(utolsó válaszoló)

2.válaszoló vagyok

3.válaszoló teljesen igazad van tényleg az életnek nincs semmi értelme meg nekem is sincs olyan ami úgy hajde felkeltené az érdeklődésemet nem tudom a sportokba is mi olyan izgalmas van én utálom mindegyiket egytől egyig

régebben gépfüggő voltam de ma már az se köt nagyon le a tv mégannyira se, a tanulás krvára unalmas az iskolában se olyan jó lenni és néha itthon se akkor mi értelme van azt mondja meg valaki? akkor inkább eltávozok

Azt értem, hogy valakinek lehetnek olyan problémái, esetleg depresszió miatt gondolhatja úgy,hogy inkább meghalna, nade könyörgök, nehogy már az UNALOM miatt legyen öngyilkos valaki!

Nincs olyan, hogy valaki semmit a világon nem szeret csinálni, semmi nem köti le, az lehetetlen. A "keress magadnak hobbit" kifejezés nem azt jelenti, hogy a gép előtt ülve forgass végig 5-10 dolgot a fejedben, amit halálosan unsz, hanem hogy igenis keresel valami érdekes, izgalmas dolgot, amit még nem próbáltál. (ok, ez a depressziósoknak néha nem sokat segít, de nekik is több a semminél, az előzőekhez hasonló válaszolóknak meg főleg)

Esetleg, ha szereti az állatokat az illető, akkor önkénteskedhet állatmenhelyen is, ott legalább meglátná, hogy milyen amikor egy szerencsétlen kutyának a büdös világon semmije sincs, a gazdái kidobták, egyedül kóborolt, valószínűleg bántalmazták is, vagy annak a kölyökkutyának, aki a menhelyen született, soha nem volt gazdája és jó eséllyel hamarosan ő is ott lesz aközött a rengeteg állat között, akit Magyarországon elaltatnak - mégis hogy tud örülni akár egy kedves szónak, simogatásnak is, hogy rajongja körbe, szereti azt az embert is, aki akár csak fél percre megáll a ketrece előtt, hogy bedugja a kezét és megsimogassa, aztán továbbálljon. Mégis a kutya az aki végül a sírban végzi, annak ellenére, hogy soha nem akart meghalni, a hozzátok hasonló emberek pedig azok, akiket a halál küszöbéről is visszahoznak és segítenek nekik boldogan élni, pedig meg se próbálnak egy kicsit boldogabbak lenni. Nyilván az embereknek megvan az oka arra, hogy öngyilkosok akarnak lenni, de ilyenkor el kéne gondolkozni azon is, hogy mennyien vannak a világon azok akiknek még nálatok is sokkal rosszabb.

20:33 vagyok

Egyébként - saját tapasztalataim szerint - az írás is segít, főleg ha nincs kivel beszélned róla. Csak írd le az érzéseid az életeddel és az öngyilkossággal kapcsolatban. Mindegy, hogy névtelenül egy blogba (ahogy én csináltam), vagy akár World-be, mire végzel sokkal jobb lesz. Bevallom én ahogy írtam gyakorlatilag végig sírtam, úgy összegezve az életem sokkal szánalmasabbnak tűnt mint valaha, mégis mire végeztem jobb lett, "leadtam a felgyülemlett érzelmeket" és rádöbbentem, hogy mennyi minden van amit életemben legalább egyszer még ki szeretnék próbálni.

Egyébként szégyen vagy nem, nekem a fájdalomtól és magától a haláltól való félelem adta meg a "kezdő lökést" afelé, hogy ma már a legnagyobb mélypontokon, amikor már úgy érzem, hogy nem tudok tovább küzdeni, akkor is csak legyintsek és azt mondjam, hogy majd csak lesz valahogy. Szóval akár elképzelheted milyen érzés lehet, amikor percekig fuldokolsz, próbálnál levegőt venni, de bármit teszel, már nincs kiút, vagy , hogy milyen érzés lehet, ha elüt a vonat, mennyi fájdalmat kell átélned mielőtt meghalnál. Ez persze önmagában nem segít semmit, de talán rávesz arra, hogy elkezd egy másik megoldásban gondolkodni - habár sanszos, hogy ez csak a hozzám hasonló gyáva alakoknál működik xD