Kitöltögettem ilyen személyiségteszteket, és most már végképp nem értem, hogy hol a határ a személyiségünk elfogadása és a változásra való törekvés között (Ient)?

beikszeled a megfelelő választ, pl hogy nagyobb társaságban inkább unatkozol egyedül vagy, illetve mindig van mellett valaki dumapartner

vagy hogy megragadod ha adódik egy lehetőség vagy inkább maradsz az unalmas hétköznapoknál..

stb..

na most nyilván őszinte válaszokat adsz hogy olyan eredmény jöjjön ki amilyen te vagy, kijön vmi, és leírja hogy milyen vagy, hogyan reagálsz egyes szitukban, leírja hogy miben vagy jó, miben rossz

és ez azt jelenti hogy punktum én ilyen voltam, vagyok és leszek?

mert hogy őszinte legyek ha én társaságba megyek akkor mindig rákell vegyem magam hogy elmenjek, akikkel megyek bulizni suliba alig dumálunk(a legjobb barátom pedig nem bulizós így vele nem megyek), tök mások vagyunk de mivel csak ők vannak, ezért velük megyek

ez azért írtam le ,csak hogy felhozzak egy példát hogy mi van bennem most és hogy ki vagyok alapjáraton és hogy milyen válaszokat adok a kérdésekre.

de ha én azt mondom hogy igenis mindig van kivel dumálnom buliba mert megerőltetem magam és próbálkozom ,tulajdonképpen be jelölhetném azt is ,mert próbálkozom mindig , de sosem jön természetesen, mindig jobban kedvelem a 2 személyes beszélgetéseket, nem pedig az állandó sztorizgatást

lehet belőlem valaha olyan személy akit szeretnek az emberek mert ő is elfogadj hogy olyan mások(ugyanis én nem érzem különösebben jól magam a legtöbb embertípussal, csak a hozzám hasonlókkal)

igyekszem elfogadni, és nem bunkó lenni velük(hiszen nem akarnak megbántani, de nekem mégis sokszor rosszul esik(inkább mondjuk úgy nem tudom hova tenni) az ami másnak egyáltalán nem okoznak gondot...

kicsit úgy vagyok velük mint a történelemmel, sosem szerettem igazán, de mindig tanultam és ennek ellenére ritkán jön össze a félévi 4es, pedig amennyi időt beleölök .szenvedés az egész

huh ez hosszú lett kösz h elolvastad

f