Hogyan kezdhetnék új életet? Lehet anélkül változtatni az életemen, hogy elköltöznék?

Az a helyzet, hogy középsuliban jól éreztem magam, voltak barátaim, aztán elkezdődött az egyetem, és úgy érzem, már az első nap mindent elcsesztem. Nem beszélgettem senkivel, eltelt az egész nap anélkül, hogy bárkit megismertem volna. Aztán persze gondoltam, hogy majd máshogy lesz, ha elkezdődnek az órák, de nem... Megérkeztem a terembe, leültem, elkezdődött az óra, vége lett, hazamentem. És egyszerűen nem tudtam kapcsolatokat kialakítani. Nem tudom miért... Nem tudom, hogyan kellett volna csinálnom... Totál lúzernek érzem magam. Nem tudok barátkozni?! Mondjuk az is baj volt, hogy össze-vissza voltunk csoportokban, és szinte mindig mással voltam egy csoportban...

Aztán minél több idő telt, annál jobban megtalálta mindenki a saját kis közösségét, barátait stb, és annál inkább nem tudtam, hova beilleszkedni (ráadásul van egy csoporttársam, akivel mindig ugyanazok voltak az óráink, és annak ellenére, hogy kezdetektől fogva nem volt túl szimpatikus, összehozott vele a sors, mert mindig odajött hozzám, mellém ült, és mivel rajta kívül mással nem voltam jóban, kénytelen voltam én is mellé ülni, elég fura lett volna, ha tök egyedül ülök, miközben ő is ott van.) Na és miután úgy alakult, hogy mindig mellé "kellett" ülnöm, már még jobban elvesztettem az esélyt, hogy új ismerősöket szerezzek.

Úgyhogy úgy alakult, hogy szinte az egyetlen ismerősöm az a csaj, akit nem is igazán bírok, nincsenek programjaim, nem ismerek embereket, és minél több idő telik el, annál szánalmasabbnak érzem az életemet.

Mégis hogyan tudnék változtatni most? Úgy érzem, hogy már belekerültem ebbe a hülye helyzetbe és csak úgy tudnék változtatni rajta, ha itt hagynám az egészet a francba...

Szerintetek?