Van különbség a kétféle kisebbrendűségi érzés között, vagy mindkettő ugyanott gyökerezik?

Az egyik, ha valaki mondjuk kevesebbnek, alacsonyabbrendűnek érzi magát, mert pl nincs olyan akármije (vmi tárgy), mint a másiknak.

A másik meg, amikor ő ugyan nem érzi magát semmivel sem kevesebbnek, és nem is hiányzik neki egyáltalán az a tárgy, nem vágyik rá, DE: tudja, hogy a másik viszont lenézi és feltételezi róla, hogy irigykedik. (Mivel a másik, akinek megvan a tárgy, csak magából tud kiindulni, és mivel neki ez fontos, azt hiszi, másnak is az, és hogy aki nem rendelkezik azzal a tárggyal, az biztos irigy.) Tehát a példa egyes számú alanya (akinek nincs meg a tárgy) elkezdi rosszul érezni magát a másik társaságában, mert ráaggatják a "irigykedő, lenézett ember" szerepét, és ő nem tud alóla kibújni, végül azonosul vele.