Van itt olyan, aki hasonlóan érez?

én pánikbeteg vagyok, és a legfontosabb, hogy nyugalmat tudjak teremteni magam körül. mikor "bekattanok", akkor úgy érzem magam, mintha egy álomban lennék, és bármi megtörténhetne, ami rossz.

ezért keresem én is az "életet", az olyan dolgokat, amelyek kiegyensúlyoznak. megtaláltam ezt a zenében (klasszikus és jazz), a szerelemben (és a szexben) valamint az alkotásban.

L.18

Én vagyok az első válaszoló.Tulajdonképpen én még csak 11 éves vagyok.

Úgy érzem, mintha mindenki idegen lenne, a szüleim, barátnőim, az öcsém...mindenki.Mintha egyedül lennék, aki csak él, iskolába jár, ennyi.Nem tudok beszélgetni a legjobb barátnőmmel, mert ő folyamatosan fogózik másokkal én meg egyedül vagyok a szünetben.Várom, hogy elkezdjem a szakközépiskolát és akkor lesznek más barátnőim is.

Nekem is ez van, de ez tizenéves korban normális nem? Hát 'várom' azt a napot mikor arra döbbenek, hogy 30-40 vagyok, és majd ott megkérdezem magamtol: na öre glány mit csináltál? Életed felét már leélted?

És ott és akkor ledöbbeni, hogy mit csináltál de bjjénylegtényleg

"People are strange, when you're a stranger".

Nem olyan rossz ez, én is így érzem magam, de megtanultam, hogy a hozzám hasonló emberek társaságát keresem. Rossz barátok és rémes párkapcsolatok nekem is voltak, de hidd el hogy neked is mint minden embernek jogod van a boldogsághoz!