Hogyan küzdhető le a magány ebben a korban? 15f

a magány nem korfüggő

addig nem fog változni a helyzet, amíg nem kezdeményezel vagy legalább nem engeded hogy mások kezdeményezzenek.

ha másképp nem megy, próbálj neten ismerkedni

Én is ilyen vagyok, nem nagyon tudok ismerkedni. Csak azokkal akiket már több éve ismerek. Ezt csak úgy lehet kiküszöbölni, ahogy már azt az előttem kommentelők is említették, hogyha ismerkedsz. Tudom, nem könnyű de egy idő után feloldódnak a gátlásaid. Csinálj valami hobby-t így az eberekkel majd tudsz erről is beszélgetni kezdetnek, ha ők is ezt csinálják. Ha megvan a kezdő lökés, onnan már könnyebb lesz:)

16/L

A nyerő válaszokhoz annyit tennék hozzá: talán az egyik fő gátló tényező a görcsölés, tehát javalom: ne agyalj azon, hogy "húú, most odamegyek a másikhoz, mit is mondjak, mit fog reagálni, és akkor mi lesz?!" satöbbi... Hanem próbálj olyan tudattal hozzáállni az emberi kapcsolatokhoz, hogy általában nincs nagy tétje, egyszeruen csak emberek vagyunk, akik társas lénynek vagyunk.

Persze más dolog az érdekkapcsolat, azok sajnos "muszáj dolgok", de a barátkozás tekintetében BELÜL lazulj... Sokan kifelé lazának mutatják magukat, a legtöbben -főleg kamaszok- eközben szétgörcsölik magukat titokban lélekben, ám jó színészek... annak nem sok értelme van, mivel max. felszíni nyereségre tesznek szert, na meg épp ez a gond sokakkal, hogy érdekként -nyereségként- állnak ehhez, a valódi tartalmasság, kölcsönösség helyett sokan, sajnos... Szóval ők nem megfelelő minta számodra.

Add tehát önmagad (ez lehet h meg is van benned) ÉS LÉLEKBEN NE GÖRCSÖLJ, ezt érd el első körben, javaslom.

Az arany középút mindenben fontos, olykor dinamikával. Tehát nem megfelelő, ha félvállról veszed, akivel barátkoznál, ám a görcsölés is gátló tényező.

Ahhoz ,h ne görcsölj -nagyon komolyan és következetesen vélem- az egyik kulcs: AZ ÖNISMERET, ÉS ENNEK FOLYAMATA.