Tulajdonképpen mi az, hogy maszk?

aki nem érteni, emberi "álarcról" van szó, amit metaforikus jelentésben sokszor használnak.

a vége kicsit zavaros a léírásomnak, tulajdonképpen arról van szó, hogy vannak akik szívvel lélekkel, jó hozzáállással belátják, hogy van egy jobb út amit hűségesen odaadóan követ. Eleve nem értem most, hogy egyesek meglátása, hogy xy "eltakarja a valódi személyiségét", de mégis ki ő, hogy megmondja, hogy "ki" a valódi személyiséged? vagy hogy van ez? Mondhatnám úgy is, hogy nem "eltakarásként" néz ki egy viselkedés, hanem önfejlődés, jogos felnőtté válás ez.

ez igaz. :). tulajdonképpen az amolyan individuális dolog, nem pedig, amit mások sóznak ránk kritikaként. rám még nem sózták. bár néha én is észreveszem embereken, akik csak jó útra térve megváltoztak. bár ezentúl nem fogom.

szerintem amit leírtál magadról az nem maszk, hanem egyszerűen óvatos vagy.

De amúgy sem kritizálom senkinek a maszkját, az az elvem, hogy az ember legyen bármilyen, csak jó legyen:)) mármint jó szándékú, tisztalelkű. és ezt megérzik.

Mostanában, ahogy a legjobb barátnőmmel is összevesztem, majd békülés után is eltávolodtunk, lett egy érdekes személyiségem:)) Nagyon magamba zárkóztam, bár hiszem, hogy megnyílok, de nagyíven letudom írni magam egy szóban, ami nem maszk, hanem igazán én vagyok : Művész, ennyi. és ez nekem elég. ez vagyok én. Elvagyok a saját dolgaimmal, elképzeléseimmel, ha valakivel beszélgetnék, akkor igyekszem ráhangolódni az illetőre, mert nagyon emberszerető vagyok, és megérteni azt az embert. akár szívesen "körbeszaglászok" masokat, mármint kifürkészem az ízlésüket, ilyesmi. néha furán érzem magam, amikor passzívabb egy illető, illetve közömbösebb, unalmasabb, ha csevelybe kezdenék, akkor szeretem igazán azt, ha ún. "színpadias", bár ezt művészi stílusban, ami én vagyok, a saját jó ízlésemhez kötve, amit kialakítottam. Van egy olyan megérzésem, mivel azzal a fent említett barátnömmel ritkán beszélünk(távol lakik) chat-en, nagy lelki társak, de látom, hogy belevan kötve valami "maszkos" állapotba, és nem tudom, hogy én is benne vagyok a pakliba? Bár ezt csak abból feltételezem, hogy ritkán beszélünk, ennyi. na mind1, a lényeg, hogy fura a lány, az utóbbi időben látszik, hogy nagyot változott, és nem tudom mi zajlik le benne, és mi baja.

szerintem akármi is van, nem kell negatívként felfogni:) attól, hogy szereted az embereket, még lehetsz óvatos, sokakan szeretik, ha egy ember nem olyan egyből rád akaszkodó:D

Szerintem rák nem jellemző itt:)) Csak valami kemény önkritika és gyökeres változás:)) amit fent leírtam. Amúgy magamba tekintve én is érzek valami negatívat magamban. Régebb lehet tisztán és tökéletesen őszintébb voltam. vagyis éreztem, hogy tudom mit mondok. most meg úgy én is firtatgatom magam, hogy ez nem jó, ez jó, meg nem tudom, zavaros. bár ennek ő is hibása, mert jogosan viszonyulok így ha látom, hogy passzívabb. ez csak egészséges önértékelésre vall, vagyis ha idiotán megszállott egoista lennék, és nem figyelnék más ember viszonyulására, szerintem az se lenne korrekt

érdekelhet is:-? eddig ő az egyetlen olyan ember akiben önmagam látom:)) bár most elgondolkodtat, a mostani személyisége fura, már nem igazán látom magam benne, inkább "külső" látómezőmbe tért:)) jó, ezt nem elemezgetem.

de szeretem, mert elvont, művészi gondolkodású, ami egy különleges adottság, nem egy hazugság, vagy egy önvigasztalás, és talán ő így hiszi:)) bár ebben is hasonlítunk, mert volt mikor én is annyira fürkésztem magam, hogy belekötöttem a művészi vénámba, aztán elfogadtam: a világban mindenre szükség, és igény van és nem kell olyanok legyünk mint más, mert mindenkinek meg van a maga "láncszeme" amit be kell tölteni-e:)