Most akkor gonosz vagyok?
Úgy érzem, hogy a szüleim nem szeretnek.
-Ha valamin összeveszünk a tesómmal, akkor szinte mindíg engem dorgálnak meg, merthogy "én vagyok a nagyobb" -.-"
(holott van amikor egyáltalán nem is én vagyok a hibás, de apám a tekintetével meg tudna ölni, és pl most is ordítozva bezavart a szobámba!)
-Van, amikor ők is vezsekednek egymással(a szülők)
-Ha valamiben besegítek itthol, akkor azt bírálják...(ez nem jó.. az nem jó....)
-Itthol szinte mindíg cirkusz van.... anyám már olyan fél-idegbeteg szerintem... apám meg néha részegen jön haza.
-Ha valamiben nem tudok segíteni, akkor azal jönnek , hogy ők bezzeg mindent megadnak amit tudnak.. stb.. és így hálálom meg?!(Könyörgöm.. jó, hogy mindent megadnak amit tudnak, de egy szülőnek nem így kéne viselkednie, ahogyan ők.)
-Sokszor ha elmegyek egy pár haveromhoz, látom, hogy ott mennyivel megértőbbek a szülők, meg volt oylan is, hogy haverom szülei beszéltek velünk, és sokkal szimpatikusabbak voltak, mint az én szüleim.
-Amúgy rajtam nem látszik, hoy iylen szüleim vannak, én nem vagyok iylen, de észrevettem magamon hogy "sirtelenharagú/indulatú" lettem mostanában :S
Nem is tudom majd, hogy ha lesz baránőm , majd hogy mutassam be őket neki:(
Nah de az a lényeg, hogy ismerősök myvipjén láttam közös képet szüleikkel, aztán írtak iyleneket, hogy"Nem tudnám elképzelni az életem nélkülük", meg " nagyon szeretem őket"
Aztán elgondolkoztam, hogy ha ők (KB 25-30 éves koromban) meghalnának, akor nemigazán hiányoznának nekem :( <<< most gonosz vagyok? mert már nem tudom....
Remélem érthetően fogalmaztam, igyekeztem, csak nem valami egyszerű leírni amit gondoltam, mivel én is össze vagyok zavarodva.
Főleg idősebbek válaszát várom(esetleg szülőkét), de írhatnak fiatalabbak is.
-17 éves srác-
válasza:Köszönöm a választ, de írhattok még! Kíváncsi vagyok a véleményetekre!
12:11- Egyetértek veled!Haszons válasz nagyon!
Szerintem azok pontoztak le, akik még nem tapasztalták, hogy milyen így élni(borzalmas, nagyon rossz az iylen gyerekkor!)
Azért 1 jó dolog van: Legalább mostár tudom, hogy milyen apa NE (!!!) legyek majd!
válasza: válasza:Csak azt tudom mondani neked, hogy becsuld, tiszteld, szeresd a szuleidet amíg vannak! Tudod, mindig akkor tudjuk meg, hogy mink van, amikor már nincs!! Nézz magadba, és akkor mondd, hogy nem hiányoznának a szuleid!!
OK, megértem, hogy rossz neked ez a cirkusz, én amíg el nem koltoztunk anyámmal, minden nap átéltem, sot, még rosszabb dolgokat is, de még mindig itt vagyok és élek! Az apámmal már nem tartom a kapcsolatot, anyám egy kicsit idegbeteg. Sokszor gondoltam már én is ilyeneket, hogy jó lenne ha meghalna, sajnos mondtam is neki, de aztán egyszer olyat álmodtam, hogy meghalt és sírva riadtam fel. Azóta tudom becsulni ot!
Hidd el, ez csak egy korszak, pár hét vagy pár hónap, egyszer úgyis vége lesz... Kérdezd meg oket ha majd veszekednek, hogy ezzel mi lesz jobb? Le fognak fagyni...
Mindenesetre én azt kívánom Neked, hogy jojjon rendbe az életed minél hamarabb, mert tudom, hogy milyen rossz ez!
válasza: válasza:Hát régen nálam is ez volt a helyzet! Szóval megtudom érteni, hogy mit érzel most!
Én 4 évig nem láttam az apámat és egyáltalán nem hiányzott.. De csak azért mert tudtam, hogy él!
Ha egyszer meghalnak a szüleid, minden nap eszedbe fognak jutni és szörnyen fognak hiányozni!!
Anyám apukája alkoholista volt és szörnyű gyerekkoruk volt! Amiet te else tudsz képzelni! Amíg élt anyám mindig átkozta, nem szerette túlságosan.. És nem rég meghalt, anyám nagy depresszióba esett! Minden nap beszél róla és tudom, hogy elképzelhetetlenül hiányzik neki!!
Szóval most csak a harag és a bánat beszél belőled! És egyáltalán nem vagy gonosz!
válasza:Tudod, szülőnek lenni is biztos nagyon nehéz, és az a helyzet hogy ha tudnám a választ, a megoldást, sokkal szebb napjaim lennének nekem is, mert tudod vannak olyan sérelmek amiket az ember nem tud begyógyítani magának, és tudom hogy te is csak boldog szeretnél lenni, márpedig egy gyerek nem lehet maradéktalanul boldog ha a szüleit nem látja boldognak, sőt... sajnos ezt nekik kellene rendezniük magukban, és rájönni hogy ha nem fáradtak volna bele az életbe, észre vennék hogy igenis nem felelőtlenség és "a fejet a homokba dugás" úgy élni hogy akkor is megpróbálsz kicsit örülni minden napnak, a ygerekeidnek, annak hogy süt a nap, ha nincs is rá kimondottan okod, mert még nem történt aznap semmi jó, de legalább rossz se... és ez nem miattad van, de te próbálj meg valahogy felülemelkedni ezen, rajtuk, és ha majd látják rajtad hogy te csakazértis kiegyensúlyozott, életvidám vagy hátha rájukragad a jókedved és lesz is okod az elégedettségre
Hát nemtom h érthető volt e amit összehordtam:(
de van remény... remélem:D 16/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!