Most akkor gonosz vagyok?

Nálam is szokott ilyen lenni. Habár alkoholizmus soha. Szerencsére :) . Nálunk anya szokott néha 'bekattani' és akkor aztán hozzá se lehet szólni, semmi se jó. Mindenbe beleköt. De tényleg. Amúgy fogalmam sincs miért jó nekik az, hogy rajtunk engedik ki a gőzt. Nem írtad, hogy próbáltad -e már mondani, hogy 'miért kell így mondani?' meg apróbb visszaszólásokat,amolyan nevelés. :D Hülyén hangzik, hogy gyerek neveli a szülőt de komolyan néha hat. Mégha akkor nagyobb leb...ást kapunk. Nálunk ezek a zűrök olyan 1-2 hónapig szoktak tartani. Kitartás! :)

Jah és tényleg kérdezd meg, miért kell mindenbe belekötni, de igyekezel de neked szükséged van arra, hogy dicsérjenek néha kicsit. És nem azzal van a gond, hogy szólnak, ha valami nem okés, csak azért ne akárhogy.

16.l

Szia. Nálunk is hasonló a helyzet, annyi különbséggel, hogy itt csak anya aki kattant. Apa tök normális, de anya teljesen elnyomja, meg kb nem csinál semmit, ugyhogy minden házimunkát én végzek (suli közben, most meg nyárimunka közben...). Van egy hugom is, de ő is baszik az egészre, hogy mi van.

Nálunk az a helyzet, hogy bármit csinálok az nem jó (mmint anyának). Tehát h főzök az a baj, ha nem, akkor az. Ha kimosok mindent, akkor az a baj, ha csak pl a felét a ruháknak akkor meg miért nem mostam ki az összeset, stb... De ő télleg nem csinál semmit! Csak kritizál.

Én azt csináltam, hogy felülemelkedtem az egészen, tehát leszarom, hogy mit mond, vagy egyátalán mit csinál. Ha nincs itthon, nekem sem hiányzik, és én is már sokszor gondoltam rá, hogy ha meghalna nem hiányozna... Bár nem kívánom a halálát, a bagó úgyis elviszi...

Tehát: kitartás, és próbálj felülemelkedni a helyzeten.

Üdv:

19L

nálunk is az volt hogy én szívtam mindenért !ráadásul az én szüleim az a kőkemény "NEM HAGYJUK ELGYENGÜLNI MAGUNKAT" típusok és néha jó lett volna az anyai ölelés meg ilyenek !

persze nálunk nagy az összetartás csak nem volt soha érzelmesség,mert hogy az gyengeség,na hát én meg olyan érzelmes lettem hogy csak na:)

Spl most is már külön lakom tőlük a párommal és nem akar összejönni a baba egy jó ideje és hétvégén elsírtam magam és anyukám reakciója: "MIT BŐGSZ EZEN?"

na szerinted:)

De pl anyu anyja mama mondta hogy mivel anyunak 12 év kellett a bátyámhoz hogy megfoganjon ő soha nem látta őt emiatt elgyengülni vagy meghatódni:(

szóval nekem meg ez hiányzik:)az anya-lánya támasz

de nálunk a kicsi a minden pedig már nem kicsi:)

sajnállak és teljesen megértelek amúgy:(

Muszáj most erősnek lenned tanulni hogy ki tudj lépni egyszer ebből és a te családodnak legyél a tökéletes családfő!!kitartás!!

23 L

Szeretnek, mert a szeretet egy cselekvés, nem pedig egy érzelem. Ők szeretnek az által, hogy a világra hoztak, nevelnek, megadják amit tudnak. Sajnos most nincs összhang abban, amit Ők adni képesek, és amit Te szívesen fogadnál. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy ne szeretnének. Az akkor lenne, ha elhagynának, nem törődnének Veled.

Ettől persze Te még nem fogod jól érezni magad, viszont hátha megérted, hogy Nekik is megvan a maguk baja, amit ha nem is akarnak Rád tolni, ez valamennyire mégis megtörténik. Vegyük a kritizálást. Én is szenvedtem ettől, aztán én is ilyen lettem, majd mostanra (41 éves leszek mindjárt) nagyjából sikerült kinőnöm. Akit a szülei nagy elvárásokkal nevelnek (legyen mindig tökéletes, soha ne hibázzon, teljesítse be a szülei vágyait, amire azok nem voltak képesek stb.), az maga is elhiszi, hogy tökéletesnek kell lennie, mert csak akkor fogják szeretni Őt. Pedig ez nem így működik. És tökéletes ember sincs. Ebből a feloldhatatlan ellentmondásból sok probléma születik, sok élet megy tönkre így.

Az alkoholizmus, bár betegség, nekem mindig egy még komolyabb lelki ok tüneteként jelenik meg. Vagyis aki iszik, az a szememben nem gonosz, hanem egy olyan ember, akinek valami nagyon komoly problémája van az életben, amit nem tudott megoldani, ezért iszik. Valójában tehetetlenségében. Nem muszáj így látni, én így látom.

Többen tanácsolták, hogy "emelkedj felül" ezen. Nem jó. Te kicsi vagy, a szüleid meg nagyok. Nem felülemelkedni kell rajtuk és a helyzeten, sokkal inkább meghagyni mindenkit a maga helyén. Ők a nagyok, foglalkozzanak a maguk problémáival, oldják meg Ők, azért nagyok. Neked, bár már nem vagy gyerek, ez nem kötelességed, sőt, rossz lenne, ha beleavatkoznál. Neked rövidesen meg lesz a saját életed, amiért elsősorban felelősséggel tartozol. Lesznek gyerekeid is, akiknek Te leszel majd a nagy.

Másokra irigykedni pedig botorság. A legtöbb általam látott esetben azok a külsőségek, amiket említettél, ugyanúgy problémákat takarnak el. Te legalább őszintén tudsz beszélni a sajátodról. Ők nem, inkább letagadják még a probléma létezését is. Nagyon ritka szerencsés a valóban boldog család. Létezik ilyen is, csak kevés. De törekedni kell rá, hogy a Tied majd ilyen legyen. ;o)

Most nagyon figyelj!

Az apám gyakran részegen lejáratott mindenki előtt,

mindig felpofozott,ha az öcséim valami hülyeséget csináltak,mondván,én vagyok a felelős,pedig sokszor nem is voltam otthon.Egy idegbeteg hülye,és kész.Anyám mindig szigorú volt,csak kiabált velem és ridegnek éreztem őt,

szeretett,de sosem mutatta ki,én ebben hiszek,bár ki tudja.Apám a szemem előtt részegen verte meg anyámat,anyám

zokogott.Apám egyszer hazajött részegen,becsapta a szobám ajtaját,akkor már aludtam.Mint valami pszichopata odahajolt és a fülembe suttogta,hogy egy gonosz,semmirekellő gyerek vagyok.Utána ott hagyott,én meg egész éjszaka remegtem az ágyban,és azt motyogtam:,,Nem vagyok gonosz,nem vagyok gonosz"

Most 20 vagyok,már elmentem otthonról,de mindezek ellenére csak úgy tudtam éledben maradni,hogy elfogadtam,ilyenek a szüleim,ők viselkedtek helytelenül,és nem én.Tudtam,hogy belátom a hibáikat,és igyekszem majd másként élni és gyereket nevelni,ha eljön az idő.Ők is csak emberek,nem olyanok,mint amilyennek kiskorunkban hisszük őket.