A 20. szülinapom úgy telt, hogy itthon ültem, egyedül. Ha valami, ez nem azt jelzi, hogy mennyire elcsesztem az életemet?

Eredetileg bulit akartam szervezni, de ketten a legjobb barátaim közül nem voltak elérhetőek, egy másik baráti társaságomról nem tudtam, mi van velük, mert még olyat se tudtunk megszervezni, amit fél éve szervezett az egyikük... egy másik valakivel meg összevesztem... valahogy nem volt kedvem bulit szervezni, de mással is el voltam foglalva.

Viszont annyira jólesett volna, ha valaki csinál nekem valami meglepetést... de ilyen életemben nem volt. És utálok belegondolni, hogy szinte minden ismerősömnek csináltak már. Egy barátom mondta, hogy XY (aki nekem is barátom) most lesz 20 éves, és lehet, hogy csinálni fog neki valamit, mert még a végén úgy telik el neki, hogy otthon ül... "Aha" - mondtam - "pont, mint nekem." ... Ennyit én miért nem érdemlek meg, hogy a 20.-ra valaki gondoljon rám és szervezzen valamit? Tavaly pl. beteg voltam itthon és két barátom eljött gyalog, tök jól esett!