Hogyan fogadjam el az életemet?

Hát tudom hogy jobb lenne de nincs kivel:s igaziból lehet nemtudom..ugy érzem sokszor hogy tényleg nem tudom milyen vagyok néha még énsem..amugy lány vagyok ..15..:P és tudom hogy a korom miatt lehet hogy sokan azt fogják mondani hogy ez csak tinihiszti.. de én tényleg nem birom..:s

A legroszabb hogy lassan már odajutok hogy semmi nemérdekel! Mindig oriási nyomást érzek magamon.. Volt egy barátnöm akivel mindig találkoztam..És ugy éreztem hogy benne megbízhatok.. de aztán lecserélt egy másik lányra és elég érdekes dolgokat csinál mostanában.. És hallom hogy kibeszél meg minden.. Van egy másik barátnöm aki azt mondja hogy ő neki én vok az LBje de nem ugy veszem észre..Folyton megaláz nyilvánosan és szekál meg ilyenek. egypélda.A tesóm ágyáról levert mindent engem lelökött az ágyról és nem engedte hogy felmenjek majd amikor náluk voltunk és elfelejtettem vélt. lekapcsolni a villanyt ugy leorditotta a fejemet..majd amikor felemlegettem ezt az ágyasat mégjobban kiakadt hogy de a villanyár fizetni kell és az én dolgom meg nem olyan fontos.. Itt megjegyezném hogy eléggé gazgagok amúgy. Az anyukám akármit csinálok belém köt. Belém köt ha röhögök ha valamit mesélek abba is hogy hogyan nézek akármire.. És ugy érzem hogy szétroppanok. Az apukám valamikor megvéd de nem mindig..Valamikor ott eggyetért..Pedig egész nap itthon ülök csak. Semmi rosszat nem csinálok és jól is tanulok..A tesom sokkal jobban szeretik..Pl. csettingettem az ujjaim anya leorditotta a fejem majd este hallottam hogy a teo is töle meg csak megkérdezte hogy mér csinálja ezt? Az iskolában kikészülök szintén mer a fiuk folyton beszólogatnak.. És visszatérve arra a másik bnömre valamikor még röhög is rajta.. És akárkivel joba leszek ö odajön és megjobba lesznek. Őt mindenki szereti és én csak egy szar utánpotléknak érzem magam. Aztán most elmentem egy ilyen foglalkozásra egyedül és ott sem vagyok szerintem senkinek szimpi..ilyen karácsonyi buli lesz és ilyen produkciót kell elöadni és mindenki közöset ad elő engem meg senki nem kérdez meg..:/ Egy ember nincs akinek elmondhatnám mit érzek már nincs..csak a mamám volt demeghalt.:/ Szóval ha ujbarátokat akarok szerezni az ugy nem sikerül..És most ujiskolába akarok menni és az a "barátnöm" és ugyanoda akar menni most-.- Anyuékra sem számithatok igaziból senkire..És mindig csak másoknak akarok megfelelni és mindig féltékenykedem másokra mer én képtelen vagyok barátkozni és senkinek nem vagyok szimpi..:|| Mit csináljak? :'(