Ellopták az életemet?
Legalább kétszer megtörtént velem, hogy magammal vittem valakit (nem közeli barátot, de jó ismerőst) valamilyen közösségbe, ahol én is új belépőnek számítottam.
A következménye az lett, hogy ezek az emberek pillanatokon belül sztárokká emelkedtek abban a körben, én pedig ezzel párhuzamosan teljesen a perifériára szorultam, mert én addig csak egy kicsit voltam érdekes... ők viszont NAGYON érdekesek voltak, sokkal érdekesebbek, mint én.
Nem nagyon tudok ennél frusztrálóbbat.
Úgy érzem, hogy ezek az emberek egyszerűen lenyúlták előlem azt a társaságot, ahova én vittem őket, amit lényegében én tettem számukra lehetővé, amit nekem köszönhetnek, és nekem nem hagytak belőle semmit. És semmivel sem segítették az én jelenlétemet a továbbiakban. Tehát abból az energiából emelkedtek magasra, ami nekem (is) járt volna, vagyis "ellopták az életemet".
Persze mindenki azt mondja, hogy én vagyok az irigy és a féltékeny, meg hát béna is, hogy én nem tudtam elérni azt, amit ők.
Nyilván van ebben valami, de szerintem ez akkor se normális. Nem mondom, hogy feltétlenül meg kell bízni másokban, de ezek szerint már azzal is hibát követtem el, hogy valakit elvittem valahova, ahol én is érvényesülni akartam?
Ismerős ez a helyzet valakinek? Mit lehet tenni?
válasza: válasza:folyt.:
Szerintem ha olyanná (olyanabbá) szeretnél válni, akkor igenis legyél ezeknek az embereknek a társaságában, figyeld őket, és ami számodra is természetes ebből, azt próbáld meg átvenni.
Irigykedni tényleg nem érdemes, szerintem egy kicsit tényleg az vagy, bocsi. ;)
Amit leírsz, az mind oké és tisztában vagyok vele. Engem a kérdésnek inkább az etikai oldala érdekel: nem számít bűnnek az, ha valaki nem segíti másvalakinek az érvényesülését egy olyan helyzetben, amit ennek az illetőnek a segítségével ért el? Rajtam kívül ez senkinek az igazságérzetét nem sérti?
Érted, én önhibámon kívül kb. a seggük alá tettem egy társaságot, egy sikersorozatot, egy életet, amire ebben a konkrét formában nekem is szükségem lett volna. És nem tudok szabadulni attól, hogy ha esetleg lassabban (még ez se biztos), de én is elérhettem volna ugyanezt, ha nem kínálom fel nekik tálcán...
Azóta sem szívesen keresem sikeres, népszerű emberek társaságát. Én nem gondolom, hogy a fényükben az én csillogásom is növekedne, csak eljelentéktelenedem mellettük. És nem akarok senkinek a követője, rajongója, árnyéka lenni.
válasza:Ha nem akarsz az lenni, aki vagy, akkor sosem leszel boldog :(
Fejleszd magad, és ne akarj olyan társaságban érvényesülni, ami nagyon eltér a te lehetőségeidtől.
Itt egy lehetőség a KONFLIKTUS megoldására:
Ha kiemelsz a csoportból egy egy embert és velük beszélgetsz, mint egyénekkel, akkor később sokkal simább a csoportba való bejutás, mert ha azzal a néhány emberrel elég jó kapcsolatot hoztál létre, többet figyelnek rád, ami kihatással van a csoportra ...
Ha pedig egy személyt viszel a csoportba, akkor te légy az, aki ehelyett az ember helyett kezdetekben beszél. Te mutasd be, kezdj el mondani pár dolgot róla és (mivel mindenki bírja az ilyet) poénokkal zárj egy egy témát ... Minél sűrűbben váltasz Te témát, annál többet figyelnek rád... Viszont ehhez nagyon jó beszédkészség is kell hogy társuljon. Mivel veled nem találkoztam még(valószínűleg), így nem tudom hogy ez megvan-e neked... de hirtelen ez a megoldás jutott eszembe.
Nem tudom mennyire érted (mert bonyolultan szoktam fogalmazni) de próbáld meg, mert egész valószínű hogy bejön a dolog. :D
válasza:
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!