Én egy 19 éves lány vagyok és mostanában akörül forognak a gondolataim, hogy létezik, olyan h sikeres és sikertelen ember?

ez nem a te hibád, hanem a tanáraidé,

én rájöttem már, hogy mikor megdicsérnek, mindig megnő az önmagamba vetett hitem, és jobban teljesítek, viszont mikor megaláznak, szidnak akkor sorra kapom én is a ketteseket, közben a magán tanárom is mondja h ő szerinte én az anyagot 4esre tudom.... két dolog: 1) ez mind nem a te hibád, egyszerűen ilyen szemét világban élsz, hozzá kell szoknod és felnőni, itt csak az egyén számít mindig...és2) egyedül csak te tudsz magadért küzdeni és egy dologra van szükséged: sikerélményre és a hogy elhidd h benned van és képes vagy rá...csak hinned kell önmagadban

egyébként szerintem tudok tananyagban is segíteni ha nem értesz valamit

A pszichén sok múlik. Ha valaki elhiszi és elfogad alapvető dolgokat, hogy megtudja csinálni, akkor általában sikerül is. Míg az a berögzült érzés, hogy ez úgyse megy, általában ki is jön. Van bennünk valami pszichés kontroll, amit nagyon nehéz befolyásolni. Bár ennek létezését sokan megkérdőjelezik, de rengeteg dolog áll mellette.

Sok ember tapasztalata. Szerintem hittel és munkával mondhatni bármi elérhető. Ha hiszel magadban és teszel is a dolgokért, s nem stresszelsz a következményeken újra lendületbe fogsz jönni.

Először is az a kérdés, mi az, hogy siker?

Gondolom te egy normális, jól fizető állásra érted, ahol fejlődhetsz és előrejuthatsz.

Nos akármit is választasz sose tudhatod, hogy mi lesz a vége mi sül ki belőle nem tudhatod, mikor döntesz jól. A siker nagy részben rajtad múlik de sajnos gyakran van valami, ami közbejátszik.

Csak néhány példa tőlem:

Sikeresen elvégeztem egy ügyintéző titkári okj-st. Akkor recepciós voltam egy irodaházban. A főnököm, akinek máshol volt az irodája megkérdezte nem akarok-e a titkárnője lenni mert az övé miután lediplomázott elment és nem akar az utcáról idegent. Mondtam, hogy jó de én pont most megyek szabira az nem baj? Erre közölte ok. majd megbeszéljük ha visszajöttem. Mire visszajöttem már elfoglalta valaki más a helyet. Kicsit mellbe vágott de nem érdekelt mert elég hektikus, és hangulat ember volt ráadásul nem sokkal utána vissza vonult és a titkárnő is ment a levesbe. Szóval először szerencsésnek éreztem magam, hogy előreléphetek aztán jött a pofára esés. Aztán, hogy a titkárnő repült megint úgy éreztem, hogy mázlista vagyok mert én meg maradtam. Aztán persze én is repültem a kollégáimmal. Új alvállalkozó jött új gárdával.

Másik helyen meg cégen belül volt egy raklap alvállalkozó. Az egyiknél voltam én, a másik meg felajánlott egy ugyanolyan munkát több pénzért ha átmegyek hozzá. A saját főnököm /a szemétláda/ meg leadta, hogy milyen szar hely teljesen lezúzta a helyet és az ottani főnököt stb., stb. Ellenőrizni nem volt lehetőségem sajnos. Persze fele nem volt igaz csak nem akarta, hogy elmenjek mert egyrészt jól dolgoztam másrészt nem volt kedve új ember után szaladgálni.De mire kiderült addigra én visszautasítottam a jobbat, és addigra már a főnököm is nyugdíjba ment. Ez a szerencséje mert szétszedtem volna fejét!

Úgyszintén irodaházi portán voltam recis és bekerülhettem volna egy rádióhoz ugyanilyen munkára mert bírtak engem és jóban voltam akivel kellett, tudták, hogy jól dolgozom de mégis a kolléganőmet hívták fel. Ő csinos, fiatal, nyalizós csaj volt és csak pár hete volt ott de mindjárt sikere lett. Pedig akkora álnok, rosszindulatú, pletykás, kígyó volt nem csoda, hogy hamar megszabadultak tőle. De addigra már volt valami ismerős oda. Így jártam.

Rengeteget tanultam, mindig ültem valamilyen tanfolyamon, mindig ott voltam a tűz közelében de sose jutottam előre. Talán nem voltam elég arrogáns és törtető. Sajnálom. De nem tudok lefele taposni, felfele könyökölni és nyalni.

Nem tehetek róla, hogy bizonyos emberek átvágtak, félrevezettek nem tartották a szavukat. Ha egy kicsit is megbecsültek volna és gerincesebb emberekkel vagyok körülvéve most egy kicsit előrébb tartanék. Nem csak rajtam múlott.

Szóval kis fiatal kérdező üdvözöllek a való világban. Tanulj mert azt senki nem veheti el tőled, légy résen, légy határozott, ne tökölj sokat, csapj le a lehetőségre, és ne hagyd magad átverni. Ha úgy érzed kihasználnak vagy nincs nagy jövőd és nem becsülik a munkád válts míg fiatal vagy mert 30 felett egy nő értéke a munkaerő piacon nulla. Hacsak nem valami szakember egy hiányszakmában. Egyébként meg mindenki pótolható.