Ti hisztek a horoszkopokban?

A horoszkópokban miért ne hinnék? Egy csomót láttam a saját szememmel mindenféle újságban.

Viszont ami a horoszkópokban le van írva, na azokban cseppet sem hiszek.

Ennek a horoszkóp témának több vetülete van.

Van egyrészt az asztrológiai pontossággal meghatározott horoszkóp, ami nem más, mint a születésed időpontjában a bolygók, házak, csillagjegyek közötti viszony és annak értelmezése. Ennek a lényege, hogy egyedi. Ez egyfajta jóslási forma.

Aztán ott van, amit a bulvárlapok leközölnek, hogy ma a mérleg jegyben születettekre ez és ez vár. Vagy a halak jegyűeknek ilyen és ilyen a jellemvonásuk. Na ezt egy komolyabb asztrológus is elveti. De ez is egyfajta jóslási forma, még ha el is rugaszkodik az asztrológia tényleges állításaitól, módszerétől. (Általában random generátorral készülnek ezek a „horoszkópok”, tehát tényleg nincs mögöttük valódi asztrológia.)

Tehát jóslatként kezeljük manapság az asztrológiát. A jóslás lényege, hogy nem az igazat, a jövőt mondja meg, hanem azt, hogy mi a jó. Általában döntéshelyzetben akarunk jóslatokat. A jóslat úgy dönt, hogy nem dönt. A jóslat elhiteti velünk, hogy a döntés ilyen, vagy olyan irányban történt meg, és szembesít azoknak a következményeivel. Így az ember képes azonosulni az adott döntéssel, jobban elgondolkodni rajta, beleélni magát, „szimulálni” az adott döntés következményeit, ami új gondolatokat, érveket, nézőpontokat hozhat fel.

Mérő László írja az egyik könyvében: Aki a virágszirmokat tépkedi, az nem arra kíváncsi, hogy szeretik-e, hanem hogy ő szeret-e. Akinek az jön ki a „szeret, nem szeret” játékból, hogy nem szeret, akkor erre kétféleképpen reagálhat:

1. „Elszámoltam magam / tépett volt a virág / ez nem ért, mert … .” Az ember ilyenkor fog egy másik virágot, és újra kezdi a „jóslást”.

2. „Ó, tehát nem szeret. Gondoltam. Akkor meg sem próbálom.”

Ha az jön ki, hogy „szeret”, akkor is többféleképpen reagálhat:

1. „Ó, akkor megyek, és elhívom egy randira.”

2. „Ez csak egy hülye babona, nincs valós alapja, ugyan hogyan is szerethetne egy olyan embert, mint én…”

Tehát a virágszirom tépkedés igazából nem a másik ember, hanem önmagunk érzéseinek, bátorságának, akaraterejének, önbizalmának a felfedezése.

Ilyen szempontból végül is mindegy, hogy hiszel-e benne, hogy valós asztrológiai számításokból, vagy csak random generátorral előállított valamiről van szó. Ha képes vagy végiggondolni az így kapott jövőképet, képes vagy gondolkodni az eshetőségekről, következményekről, ha képes vagy mérlegelni, hogy ez jó-e, követendő-e, vagy rossz-e, kerülendő-e, és milyen módon lehet elkerülni, akkor képes vagy tanulni is belőle.

A másik, amire képes egy bulvárhoroszkóp, hogy különböző aspektusait mutatja meg a világnak. Ha az áll benne, hogy „ma vigyázz az anyagi kiadásaidra”, akkor arra kezdesz el figyelni. Ha az áll benne, hogy „ma konfliktusok lehetnek a munkahelyén”, akkor arra kezdesz figyelni. Amit az ember figyel, arról többet tud meg, tehát megint csak képes lehet az ember megtanulni, hogy milyen szeletei vannak az életének, azokra jobban figyelve képes jobban megérteni azokat. Ez is lehet hasznos.

De a jövő nincs megírva. Még az asztrológia szerint sem. Aki a horoszkóp alapján cselekszik, az hibát követ el. A döntéseket mi magunk hozzuk meg, a jövőnk a saját döntéseinktől függ. Tehát érdemes megjegyezni, hogy ezek a „jóslatok” érdemesek arra, hogy gondolkodj róluk, de nem kőbe vésett dolgok, pont az a lényegük, hogy a döntéseidben segítsenek.

Nagyon is lehetséges, hogy működik. Amit a jósok mondanak, abból is van, hogy nagyon sok bejön.

De elvből nem foglalkozom ilyesmivel, nem szeretem, haszontalan, hiábavaló dolognak tartom. Sokkal értelmesebben is alakíthatja az ember a saját jövőjét, mint hogy holmi horoszkópok olvasására fecsérelje az idejét és ebből próbálja megtudni, hogy vajon mi fog megtörténni vele. Én igyekszem be se hozni olyan újságot a lakásba, amiben horoszkóp van.