Mitől érzed magad szabadnak?

Az első kérdésre a válasz az, hogy a szabadság nem abszolút. A szabadság nem azt jelenti, hogy azt csinálsz, amit akarsz, hanem azt, hogy nem kell csinálnod azt, amit nem akarsz, hogy te dönthetsz, még ha a döntési lehetőségek korlátozottak is.

Epiktétosz görög sztoikus filozófus írt szép dolgokat a szabadságról. Ő amúgy rabszolga volt, mégis szabadnak tartotta magát, mert az igazi szabadság belső szabadság. Nem akkor vagy szabad, ha azt csinálhatod amit szabad, hanem akkor, ha azt akarod csinálni, amit lehet és nem akarsz olyan dolgot csinálni, amit nem lehet.

A kérdésed másik fele hamis dilemma. Lehet valaki szabad úgy, ha megpróbál megfelelni a családjának, a munkahelyének, ha belátásból, annak tudatában teszi ezt, hogy tudja, neki is érdeke mindez, hogy ez számára is hasznos. Az, hogy társadalmi lényként a tetteidet nemcsak az egyén, hanem a társadalom szempontjából is megvizsgálod, nem azt jelenti, hogy nem vagy szabad.

Másik oldalról valaki akkor is lehet önző, ha amúgy látszólag alkalmazkodik is a többiekhez. Tehát a kettő nem ellentéte egymásnak.

Két olyan szélsőséget helyezel egymással szembe, aminél vannak árnyalatok is, van egyensúly, harmónia, összhang is, illetve akár egyszerre is teljesülhet a két szélsőség, vagy éppen egyszerre teljesülhet az ellentéte.

Ha csak a kettő közül "lehet" választani, akkor az ún. "utóbbi" vagyok.

Ha csak ennyi a kérdés: "Mitől érzed magad szabadnak?" akkor a kettő helyett én egy harmadik állásponton vagyok.

Ennek lényege, hogy olyasmikbe menjek bele, amik az érdekeimet szolgálják. Nekem az is érdekem lehet, hogy valaki elismerését, rokonszenvét kivívjam és akkor ezekért is tudok úgymond "tenni", de alapvetően sosem motivált a cél nélküli megfelelni vágyás. Az alapvető dolog nálam, hogy kövessem az "élni és élni hagyni" elvet, azaz olyat senkitől ne várjak, amit magam sem teszek meg és ne tegyek olyat másokkal, amit én is nehezményeznék, ha velem tennének meg. Mivel ehhez az elvhez következetes vagyok, így úgy érzem, hogy megtehetem azt, hogy az életemet a saját és nem mások érdekei alá rendeljem.

Amúgy meg senkit soha nem próbálok meg átterelni, átformálni. Ha valaki nagyon ellenszenves számomra, akkor inkább eltávolodom, elhatárolódom tőle.

Furi, de soha nem voltam magányos és soha nem akartam másnak megfelelni.

Valahol a kettő közt vagyok, de az ilyen szélsőségekben soha sem hittem. Attól érzem magam szabadnak, hogy nem kell megtennem olyan dolgokat, amiket nem akarok, ebből következik, hogy mindent megteszek, amit igazán szeretnék. Nem másoktól teszem függővé az érzéseim.