Végre elfogadtam magam. De hogyan tovább?

Lehet, hogy egy kicsit hosszú leszek.

Nekem a szokásosnál kicsit tovább tartott, hogy elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok. Mint a legtöbb embernek, nekem sincs a helyén az önértékelésem, annyit de annyit álmodoztam arról, hogy ha felnövök, mindent átműttetek - lekicsinyítek - megnagyobbíttatok magamon, mert hát lesz pénzem is rá. Persze, hogy nincs egy vasam sem, és eredeti maradt mindenem, de ezt felnőtt fejjel nyilván nem is csinálnám másképp. Nagyon utáltam mindenemet, főleg az arcomat, és mostanában - lehet, hogy ma - fogadtam el magamat. Nem akarok más orrot, nagyobb melleket se, nem sírom el magam a szemformám miatt.

De itt jön igazából a kérdés!

Mindenki volt úgy, hogy úgy érezte, a szokásoshoz képest most épp jobban néz ki, el lett találva a haja, jól sikerült a sminkje, szóval relatíve vidám, kiegyensúlyozott volt az összkép, amit látott.

Hol induljak el, most, hogy nem utasítom el betegesen önmagam? Ha visszaemlékszem, nekem is voltak jobb napjaim, én is éreztem néha-néha úgy, hogy igen, ez az "alap", ahonnan kiindulhatok, ilyennek kellene lennem mindig - de ez már elég rég volt. Azóta lehet, hogy változtam is. Nem találom azt, ahogy szeretnék kinézni így, eredeti arccal-testtel - mert eddig csak azt tudtam, hogy szeretnék kinézni, ha mindent "kicserélek" magamon.

Fogalmam sincs, hogy álljak neki, milyen legyen a hajam? Bármilyenre szárítom - formázom, sose jön össze az összkép. Volt már egy pár hajszínem is, egyik se volt az igazi. Hogyan sminkeljem magam? Van egy módszerem, ami belémrögzült, és amikor régen egy kicsit toppon voltam is így sminkeltem, szóval ez elvileg már "hozzám nőtt", most mégis bizonytalan vagyok. Hogyan öltözzek? Na ebben tényleg nincs tippem... Szóval, el vagyok veszve. És akkor nem is említettem az élet többi terét, mert azokban sem vagyok toppon, de most koncentráljunk egy kérdésre:) Egy fokkal mindenképpen jobban érezném magam, ha - elcsépelt lesz!!! - tudnám végre, ki vagyok.

Érzett valaki még így? Kérlek, segítsetek...