Mennyire függ a szülői neveléstől, hogy a gyerek lusta-e lesz tizenéveskorára?

Nos, nálunk mindig is apám volt a trehányság és az elkényelmesedés megtestesítője, anyám meg a strukturált, szervezett, mindet előre megtervező, "inkább félórát várakozok, minthogy egy percet is késsek" típusú szülő. Mivel utóbbijuk ragaszkodott a rendszerességhez és a dolgok gyors letudásához (a fater eközben vagy odavetett egy "Minek?"-et, vagy fittyet sem hányt az egészre), az esetek döntő többségében az ő akarata érvényesült, hozzá igazodott a família, vonakodva adtuk be a derekunkat neki. Most itt vagyok, mindjárt 15 évesen, és bár évek óta anyám nevel egyedül (személyes okokból kifolyólag), nem érzem, hogy ez sokat segítene a lustaságomon. Hogy ezt a genetikának vagy a szemem előtt sokáig lebegő példának tulajdonítjátok-e, azt rátok bízom, mindenesetre annyi biztos, hogy egy alapból erre hajlamos gyereket nem célszerű hasonlóra tanítani.

Szerintem a motiváción múlik a lustaság, ami meg mindentől függ:) Mondjuk ha poroszos nevelést kaptál volna akkor nem lennél lusta, de nem valószínű, hogy örülnél neki:)