Miért megy ez a világon?

Miért van az, hogy nem tudok nem magányt érezni?

Sehogy sem jó semmi.

Próbálok barátkozni, nem megy. Úgy értem, hogy tudok normálisan, káromkodás nélkül beszélni. Van szókincsem is és barátkozni sem tudok.

Mégsem találok sehol egy olyan embert, akivel olyan barátságom lehetne, hogy legalább azt megkérdezné havonta egyszer, hogy mizu? hogy vagy?

Alapvetően szerintem megértő és humoros is vagyok valamennyire. Próbálok segíteni mindenkinek olyan szinten hogy ne túrjak bele a dolgaiba, hanem mondjuk tanácsot adok.

Mégis mindenhol az utolsónak érzem magam.

Vannak "haverok" suliban, akikkel tudok beszélgetni, de csak arról ami őket érdekli. Például egész nap azt hallgatom hogy a LoL (League of Legends) így volt meg úgy, meg a Metin2, de ha felhozok én egy témát miután ő fejezte, rábólint, aztán folytatja a sajátját.

Jó, itt lemondtam a fiú barátokról.

Elkezdtem egy kicsit a lányok felé haladni. Jól is ment, sőt, még volt egy lány akibe szerelmes is lettem.

Természetesen ő mást akart. Minden egyes lány akivel kialakult a barátság, mást akart, és panaszkodtak nekem hogy miért mindig a rib*ncokat szeretik a fiúk.

most kérdezhetném hogy a normális lányok, miért nem veszik észre magukat?

De nem tettem fel soha sehol a kérdést, nem vitatkoztam ezen senkivel mert lány is van ilyen meg fiú is.

Szóval voltam "jó" fiú.

Gondoltam ha ez nem megy, majd akkor változom.

Elkezdtem káromkodni, "menő" lenni, keménynek lenni.

Sikerült, jöttek a szaktanárik, sőt, voltak haverjaim, és egy barátnőm is.

De hiányzott az "igazság".

A "barátnőm" csak azért volt velem, hogy legyen valakije.

Haverok állandóan kunyeráltak ezt azt, természetesen ingyen kellett nekik.

Aztán jött valaki, aki "rossz" fiú volt, szintúgy.

Ő alapból az volt.

Egyszer nekem állt, nem hagytam magam, de amikor a 2 haverja lefogott ő meg 2 gyomrost benyomott, senki nem volt mellettem.

Ez az egyik suliban volt.

Most megint próbálok barátkozni és csak a magányt érzem.

Nincs senki megbízható mellettem.

Most elvagyok magamnak, elzártam magam.

És senki sem jött még hogy nem-e nyílok-e meg neki.

Merre vagytok emberek, akik megértenek engem?