Mit tennétek, ha megalázna az addigi kedvenc tanárotok az egész osztály előtt?

Hogy mit tennék? Sürgősen kihúznám a barát-listámról meg a karácsonyi ajándék listáról. Aztán tennék rá. Mindig is voltak bunkó tanárok, vannak is, lesznek is. Nincs olyan rendszer ami kiszűrné az arra alkalmatlanokat sajnos. Ha meg lenne, akkor az EU kötelezettségszegési eljárást indítana és eltöröltetné.

Sokszor fogsz még primitív emberekkel találkozni életed folyamán. Meg kell tanulni, hogy nem szabad adni a véleményükre. Ő ezt gondolja, Te meg tudod közben, hogy nem így van, kész, mész tovább.

A tanárnak el kell mondani hogy mit tapasztal rólatok mint diákjairól. De nem az egész osztály előtt, hanem fogadóórán szülők jelenléte előtt. Így hibázott amikor az osztály előtt értékelt mindenkit.

Utólag már sokat nem tudsz tenni, csak annyit hogy túl teszed magad rajta, és nem foglalkozol vele. Nagyon valószínű hogy az osztálytársaid nem is emlékszenek már a szövegre. Aki ismer tudja ki vagy..így sokat nem tudod a tanár lerombolni.

Amikor az értékelését mondta, akkor lehetett volna élned azzal a jogoddal hogy megmondod a tanárnak hogy az értékelés csakis rád meg a tanárra tartozik. Ha mondandója akkor külön fogadó órán csak neked mondja el Esetleg lehetett volna azt is mondani neki, hogy ha nem fejezi be a sértegetést (mert te annak veszed) akkor most azonnal elmész az igazgatóhoz panaszt tenni..

De hát utólag okosabb mindig az ember..

Csak halkan jegyzem meg, hogyha egy ilyen incidens miatt neked az öngyilkosság is eszedbe jutott akkor valahol a tanárnak egy kicsit igaza volt. Tényleg valahol gyerekes a viselkedésed. Egy komoly, érett ember egy ilyenen csak legyint, és nem csinál belőle hónapokig lelki kínt..

Ez egy figyelmeztetés volt az élettől, hogy kapd össze magad, mert ennél sokkal nagyobbakat is fogsz még kapni az életben. Szóval ideje felnőni és tököt növeszteni.

A tanárral azért beszéltem volna utána négyszemközt, hogy pontosan mire is gondolt.

Huh azert ezen a mondaton eldobom az agyam: "Engem degradált, aki mindig is kiismert mindenkit, aki mindig belátott az emberekbe. "

Ki vagy te hogy rolad nem lehet velemenyt alkotni?

Meg mibol gondolod hogy kiismersz mindenkit meg belelatsz az emberekbe - latszolag nem igy van.

Egy kis tinifiu vagy aki a semmi miatt fel akarja magat akasztani...

Jesszus ne mar... Hat ez eleg jellemgyenge...

Masreszt igen, szoktak a tanarok ilyet csinalni.

Legalabb tudja az ember hogy hol kell javitani magan.

Es hogy megmondjam nem hinnem hogy megalazott volna az osztaly elott - elvegre ezeket a dolgokat mindenki mas is latja rajtad: "kisebbségi komplexusokkal teli srác voltam mindig, csendes"

Ezt most nem kell mellreszivni, ha nem tetszik amit hallottal akkor valtoztass rajta.

Azt pedig keruld el hogy jajj te mennyire kiismered az embert es hogyan mert rolad ilyet mondani - mintha te serthetetlen lennel, vagy a tobbieknel jobb lennel, ez nagyon unszimpatokus tud lenni kulso szemmel.

Szólj vissza legközelebb. Később nem azokat a pillanatokat fogod bánni, amikor kiálltál magadért, hanem azt, amikor nem.

Engem egyszer az egyik tanárom lehülyézett. Persze nem így konkrétan, hanem erősen utalt rá azzal, hogy én ugyan sosem fogok főiskolára jutni. Én persze elkezdtem vitatkozni vele, a végén már majdhogynem ordítottam. Próbálta védeni magát, de tudta ő, hogy igazam van. Akármilyen idióta beszól neked, ne az legyen az első, hogy magadat hibáztatod. És akármennyire is próbálja védeni magát miután te megvéded magad, az a lényeg, hogy neked van igazad. És akármennyire tagadja, ezt ő is tudja.

A lényeg, hogy védd meg magad! Nem tudom mikortól van ez a felfogás, hogy ahelyett, hogy visszaszólna az ember, inkább öngyilkosságon gondolkodik.

Én elég zárkózott, csendes típus vagyok, de ez nem ok arra, hogy bárki is velem b*szakodjon.

Amikor 12-13 éves voltam, mindig eltűrtem mindent mindenkinek, azokat az éveket azóta is bánom, és hihetetlen gyűlölet van bennem az akkori osztálytársaim iránt.

A későbbi évekből, amikor már kiálltam magamért, nem bánok semmit. Több tanárral és diákkal is voltak összetűzéseim. Nem bántam meg sem közben, sem évekkel utána.

Gondolj úgy erre, hogy te vagy saját magad legjobb barátja. A legjobb barátodért kiállnál, akkor magadért miért nem?

Most hogy végig olvastam a válaszokat, nagyon gáz, hogy azt látom, hogy mindenki úgy gondolkodik, hogy "jaj, ne is gondolj rá".

Lehet, hogy vannak emberek, akik le tudják sz*rni az összes sérelmeiket, de nem mindenki ilyen. Mindig ott lesz, hogy "mi lett volna, ha", mindig ott lesz az a kis tüske ami miatt a gyengébb ember talán az öngyilkosságon is gondolkozni fog, mint itt ebben az esetben is.

Ha az ember megvédi magát, visszaszól, az tiszta, egyenes, és őszinte dolog. Felháborító, hogy az emberek manapság nem értékelik az ilyen dolgokat.

És csak azért, mert ez az ember tanár, ő is hibázhat. Nem feltétlen rosszindulatból mondta ezeket, nem lehet tudni, nem tudom a részleteket. Ha a tanár és a kérdező megbeszélték volna ezt a dolgot, akkor mind a ketten jól jártak volna. A tanár megtanulja, hogy azért kicsit "durva" ilyet mondani egy diáknak, a kérdezőnek pedig nyugodt lenne a lelkiismerete.

De áh, nem. Nyugodtan mondjon az emberre bárki bármit, és eszébe se jusson visszaszólni. Hát grat mindenkinek!

Bocsi 7-es, nem láttalak. :)

Néha én is gondolkozom azon, hogy felkeresem őket, és valahogy bosszút állok rajtuk. De már fel sem ismernének, lehet nem is emlékeznének rám, nagyon furcsán venné ki magát a dolog.

Én sem emlékszem már a nevükre sem, sőt, arra sem nagyon, hogy miket mondtak nekem, csak arra, hogy nagyon rossz érzés volt.