Ha ti depressziósak lettetek egy olyan férfi miatt akit soha az életben nem kaphattok meg a fájdalmat mivel enyhítettétek?

Én mai napig az vagyok. Igaz, megkaptam a férfit, együtt jártunk 3 évig, de soha nem volt teljesen az 'enyém'. Jobban szerettem sokkal, mint ő engem. Nekem legjobb felejtés: munka! Azt hiszed, soha nem lábalsz ki ebből, de igen az a mondás :' Az idő minden sebet begyógyít'...Ha nem is gyógyít, de enyhít, az biztos!

igaz*

Oké, lehet hogy ez "kamaszkori hülyeség", de évekig szerelmes voltam az osztálytársabma, aki viszont egyáltalán nem viszonozta az érzéseimet. Kikészített a tudat, hogy nem szeret. Vagdostam magam. De már rájöttem, hogy ez hülyeség, és sosem csinálnám. A munka lett az én metsváram is, pontosabban a tanulás. Nyáron meg a meló. Ez sokat használ.

Ugyanígy vagyok én is. Eleinte sz*r érzés, de mmajd elmúlik. Csak tereld el a figyelmedet, bulizz, pasizz, foglalkozz a hobbiddal. Nekem már nem fáj, egyre kevesebbet gondolok rá.