Mitől szerethető valaki?

Mire felnőttem, addigra belém sulykolták, hogy ha jó leszel, akkor szeretünk!

Aztán én igyekeztem nagyon jó lenni, és azt gondoltam, hogy akkor majd szeretni fognak, és ha hibáztam, hatalmas lelkiismeretfurdalásokkal kellett megküzdenem.

Kicsit szégyenlem, hogy igy van, de el kellett telnie 40 évnek, hogy rájőjjek a világ nem igy működik.

Nincsenek csak jó, és csak rosz emberek, mindenki hibázik, mert emberek vagyunk, és reménykedünk, hogy adódik alkalom, hogy a hibáinkat kijavitsuk, vagy jóvátegyük.

Mindenki szerethető, mert mindenkinek vannak pozitiv tuljadonságai, sőt néha még a kis hülyeségeit is szeretjük valakinek, mert ő ilyen. Csak találkozni kell azzal az egyénnel, akivel kapcsolatban azt érzi az ember, hogy őt szeretné maga mellett tudni, egy életen át, és az sem mellékes, hogy az érzéseidet viszonozza -e az a valaki, vagy csak eltűri. Sokszor nem a megfelelő személlyel találkozunk, néha ezek a találkozások nem örökre szólnak, de ha az ember bizik, ember marad, és nem felejt el mosolyogni, akkor talán egyszer majd szembejön a nagy ő. Neked is! Csak ne felejtsd el, hogy a válasz nem mindig olyan módon érkezik, hogy teljesen egyértelmű. Ne csüggedj!

Egyet értek az előttem szólóval. Annyit tennék hozzá, hogy nekem egyszerűbb azokat szeretni, akik önmagukat adják, bármilyen is legyen az, mint azokat, akik különféle bonyolult manőverekbe kezdenek, szerepeket játszanak, meg akarják kedveltetni magukat.

Van az önzésnek egy egészséges szintje. És van olyan önzetlenség, ami káros. Mert Te vagy az, aki tisztában vagy a saját gondolataiddal is. Te ismerheted legjobban önmagad. Ezért Te tudod, mi a legjobb neked, Te vagy az is, aki a legjobban tudod szeretni magadat. Ha Te nem teszed, mások se fogják.