Szerintetek miféle "betegségem" van?

Alapjáraton nem mutatok semmi érzelmet, hogyha a pár baráttal hülyülünk akkor jókat nevetünk, és sokszor van, hogy empátiát színlelek, mert hozzám fordulnak az emberek szerelmi bánattal, merthogy én úgyse mondom el senkinek, csendes vagyok. A stressz nem igazán jellemző rám, ha hazudni kell fapovával hazudok, ha őszinteség kell őszintén felállok és elmondom, hogy pl. nem csináltam meg a házit (és nem sikkasztok a padba és rögtönzök), és a kémia órán a legszigorúbb tanárnak is felelés közben "hát"ozok. A magolós tantárgyak nagyon nem mennek (töri...), a gondolkodósok, mint a matek tanulás nélkül megvan az 5ös. Ha hazajövök első a gép, ott is call of duty mert hiányzik, hogy ne lássak egy pár embert meghalni, de alapvetően hogyha pl. piszkálnak csak ülök, tudom, hogy nem velem van a baj, mert én csak ültem. Általán iskolában 1-5. osztályig emlékszem a napköziket csak egy fa tövében töltöttem és a hangyákkal játszottam, 6.ban lett egy "jó" barátom, és ő bevonzott egy kiebb csoportban, emlékszem fenomenális érzés volt, hogy nem csak egy fa tövében kuporgok. A 7. osztályt viszont új gimiben kezdtem, másik városban és ott talán év vége fele találtam rá a mostani legjobb haveromra (nem igazán vagyok szociális:nem járok bulizni, hasonlók, suliban is inkább odamegyek a teremhez és elvagyok magamnak, míg más osztálytársaim itt ott elszórva találhatók meg). Most 3. éve vagyok ott és még mindig csak 2 barátom van, de azok azt hiszem igaziak. És most az a helyzet, hogy bejövök egy lánynak aki hát "tetszik" nekem, de akárhogy próbálom, nem tudok iránta vonzalmat mutatni, érezni. Szerintetek ha összejövök vele, elmondjam neki, hogy nem érzek semmit, ill. nem tudom kimutatni, vagy színleljek, mint úgy általánosságban?