Ez miért okoz örömet más embereknek?

Hosszú sztori lenne, ezért se írom le, inkább csak a lényegre térnék.

Egyik ismerősöm csak akkor boldog, ha valakit kínozhat, vagy simán csak szenvedni látja a másikat megállás nélkül.

Ha túl nagy a csend, vagy túl nagy a nyugalom, mindig talál valamit, amivel megkínozhatja a másikat.

Azt tudom, hogy van különbség aközött, hogy valaki ezt azért teszi, mert unatkozik és kell neki valami inger, és aközött, hogy valaki konkrétan attól lesz nyugodt és boldog, ha szenvedni lát valakit...

Testvére mesélte, hogy amikor otthon vannak mindketten, ül a gépe előtt és elvan magával, akkor ismerősöm elkezdi piszkálni - most a legújabb hülyesége, amire rákattant, hogy "kopog" neki. Szóval csávókám tök nyugodtan ül magában a gép előtt, netezik/filmet néz/játszik, etc. a hülyegyerek ismim meg elkezd neki kopogni. A lábával veri a padlót, vagy a kezével az asztalt, és várja, hogy mikor akad ki a másik.

A legjobb az egészben, hogy ha a tesója nem reagál semmit, mert már unja, akkor idővel a hülyegyerek kezd "bekattanni" és szenvedni, valami hülyeségtől, ami nem is valós. A generalizált szorongásban szenvedőknél van ilyen, tesómat ezzel kezelték, onnan tudom. Aztán meg megint rákezd, de olyan durván, hogy addig képtelen nyugodni, amíg megint el nem érte azt, hogy valamit reagáljon a másik.

Lehet, mentális problémák között kellett volna feltenni ezt a kérdést...

Súlyos, nektek van ilyen ismerősötök?! Kétlem... ha mégis, hogy kezelitek?