Miért érzem azt, hogy jobb volna, ha nem is élnék?
Vannak jó dolgaim az életben, de nem tudok örülni neki, mert mulandó és félek, hogy elmúlik és nem lesz már többé.
Félek a jövőtől, és esélytelennek érzem magam ahhoz, hogy úgy éljek, ahogy szeretnék.
15 éves vagyok, így azt érzem, van még kb 3 évem, utána jön a vég, mert ami eddig volt, más lesz, viszont biztos, hogy rosszabb, mert én olyan ügyetlen vagyok, hogy csak a baj van velem mindenhol.
Szívem szerint már öngyilkos lennék, egyenlőre kiváráson vagyok, mert még van lehetőségem élni, de 3 év múlva úgyis végem lesz.
válasza:Nem értelek ha 18 leszel akkor mindennek vége?
Most lehet hogy ezzel nem segítek de egyszer minden elmúlik,elromlik és egyszer mindenki meghal.
Kikel használni az élet adta lehetőséget tanulj akkor biztosan szép jövő elé nézel főleg ha valami olyat csinálsz majd amiben örömödet leled.
válasza:Egyébként ha akarsz írj privit szívesen beszélgetek :)
De szerintem fel kellene keresned egy pszichológust biztosan tudna segíteni.
Átlag ember nem akarja tudni, mikor hal meg, mert összeomlana tőle, ha előre tudja, hogy meddig él még.
Nekem ez van, csak kicsit másképp.
Valószínűleg meglesz az érettségi egész pontosan egyébként 4 év múlva. Viszont már korábban el kéne dönteni, hogy hol akarok tovább tanulni. Ezért mondok 3 évet.
Viszont alapvetően hiába tanulok én bármit is, az kevés, hogy van x diplomád, y szakmád, beadhatod 1000 helyre az önéletrajzod (tudtommal az kell mindenhol), semmire nem elég.
Csak az számít, hogy ki vagy te. Vannak-e ismerőseid, kapcsolataid onnan? Ha nincsenek, akkor mehetsz isten hírével, senki nem fog hiányolni.
Félek a bizonytalantól, mert tuti rossz lesz.
Privátban meg akkor beszélek szívesen az ittlévőkkel, ha egy kicsit is tudok róla vmit, mert ha azt sem tudom hány éves, akkor már nem tudom hogyan értelmezzem. A részletekről nem is beszélve, így vakon nem tudok jól kommunikálni.
válasza:Az igaz hogy elég nagy a munkanélküliség de azért sokaknak sikerül. Én úgy gondolom hogy ha nem lesz munkám hát tanulok tovább úgy sincs jobb dolgom.
Abban egyetértek hogy az ember nem akarja tudni hogy meddig él én sem vagyok kiváncsi rá.
Említetted az öngyilkosságot is (szerintem!) az élet nagyon értékes és jó dolog persze ne mindenkinek jól jön össze az élet és van akinek elég rossz sorsa van de minden rajtunk múlik ha az ember kar akkor tud változtatni csak akarat érő kell hozzá amit persze elismerem hogy nem könnyű szerezni.Nem szabad csak magadra gondolnod biztosan van családod, barátaid és ismerőseid nem okozhatsz nekik olyan nagy fájdalmat hogy elveszítsenek.
válasza:Áhh...értem.Nem szeretnék senkit megbántani de szerintem egy szülőnek nem lenne szabad ilyet mondania a gyerekének.Hát igen nem mindig a gyerekkel van a baj.
Nem lehetne velük erről beszélni? Elmondani nekik a szitut.Talán kiderül hogy nem is gondolja annyira komolyan.
Nem tudom, hogy komolyan gondolja-e, vagy sem, de igaza van.
Mondtam neki párszor, de nem nagyon ért meg és azt sem érti, hogy megbánt ezzel akkor is, ha nem gondolja komolyan.
válasza: válasza:Ez az életfelfogás teljesen abnormális... De nem mondhatok semmit, mert az enyém is hasonló. Idén fogom betölteni a 17-et, de én már nem nagyon akarom elkezdeni a következő tanévet. Vagyis, ami most fog kezdődni. Sosem gondoltam tovább az életemet az idei nyárnál, de nem is tervezem hosszabra. Nem tudok mit kezdeni magammal. Bármihez, amit szeretek, tehetségtelen vagyok. Mondhatni eddig jó életem volt, erre nem lehet panaszom. Mégis már általános iskolás korom óta vonzott a halál gondolata, de sosem volt bátorságom magammal végezni. (Bár néha hecceltem vele a barátaimat...) Utálom magát az emberiséget. Az emberek gonoszak és önzőek. Az "önzetlen" segítségük mögött is valamilyen önző cél áll. Sosem szerettem senkit és semmit úgy igazán, hogy féljek elveszíteni. Nem ismernek sokan, nem vagyok hasznára a világnak, akkor miért is élek?
Csak arra várok, hogy valami véletlen baleset folytán, vagy betegség miatt meghalljak. Minél hamarabb és fájdalommentesen. ^^
Hogy ne legyen OFF, válaszolok is a kérdésedre:
Mert valószínűleg így is van. Bár nem biztos, hogy jobb lenne, de valószínűleg semmin sem változtatna. Ha voltak olyanok, akik szerettek, egy idő után elfogadnák és túl tennék maguk rajta.
De ezzel nem bátorítani akarlak az öngyilkosságra, nehogy azt hidd. Az öngyilkosság önző dolog. Méghozzá a legnagyobb. Ne menekülj a nehézségek elől. Ha úgy gondolod, ügyetlen vagy, tegyél ellene. Az ügyetlenségen lehet segíteni (a tehetségtelenség meg már más tészta). Tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy megváltoztasd a világnézeted! Ha pedig az a bizonyos odafenn megszán téged, akkor elüttet egy busszal. Te addig csak tanulj, ismerkedj és várj türelmesen. :D
És az csak természetes, hogy gimi/középsuli után nehezebb lesz, hisz a saját lábadra kell állnod, és saját döntéseket kell hoznod.
Ha szerinted apukádnak igaza van és téged igen is érdelek a véleménye (a leírtak szerint valószínűleg igen), akkor szedd össze magad, és mutasd meg neki, hogy igen is van olyan dolog, amire te is képes vagy...
Bocsi, hogy kicsit hosszú lett, de ilyenkor nem tudom visszafogni magam... ^^' 16/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!