Azok az emberek, akik lenézik a többieket, például ezzel a szöveggel: a világon milyen szemét emberek vannak. Miért teszik ezt? Ezzel csak saját magukat minősítik, és szerintem vannak olyan emberek, akik már sokkal rosszabbat is átéltek mint ők.

Mindenkinek a maga keresztje a nehezebb.

Én nem hiszem, hogy magam minősítem, ha egy gyilkost leszemetezek.

Hozzáállás kérdése. Az a baj, hogy nagyon sok ember a rosszat látja meg előbb. Mert a világnak, és vilgában mindennek van jó és rossz oldala, ha úgy vesszük.

Igen, vannak bűnözők, rossz emberek, megkeseredettek, bunkók, na de vannak jó emberek, segítőkészes, kedvesek, tapintatosak, vígasztalók.

Van a világon rossz. De van jó is. Ez mindig így volt, és mindig így lesz. Több vallás tartja, hogy a világ a jó és a rossz állandó harca, ami ha belegondolunk, nem hülyeség. Aztán ott van pl. a jin és a jang. Van a jó és a rossz, a szép és a csúnya, a gonosz és a jó, kedves és bunkó, a mogorva és a nyitott. Egyik sem létezik a másik nélkül, és mind a kettő van, volt és lesz.

Azt pedig, hogy ki lehet valamiről egyértelműen mondani, hogy jó, vagy rossz, vitatnám. A világon nem csak fehér és fekete van, hanem ott a szürke is. És az emberek nem önmagukban rosszak vagy jók. A legjobb emberek is csinálnak olyan dolgot, amit lehet, hogy nem kellett volna, és a gyilkosban is ott lakozik a jóság. És különben meg ki tudja, melyik emberrel mi történhetett, ami olyanná alakította, amilyen. Lehet, hogy hasonló helyzetben mi ugyanezt tettük volna, sőt lehet, hogy rosszabbat is.

Én csak örülni tudok annak, hogy élek, és hogy a világ olyan, amilyen. Létezik a rossz. Ezt el kell fogadni, tudomásul kell venni, és békén kell hagyni. A jóra kell koncentrálni, a szépre. Én boldog vagyok, mert béke van bennem, és talán ha mindenki rátalálna erre a békére, boldogabb lenne. Én azon vagyok, hogy segítsem embertársaim, azokat főleg, akiket mások eltaszítanak, elítélnek.