Ez már depresszió?

Annó nekem is ilyen érzésem volt, mikor a sulira gondoltam, vagy mikor reggel csörgött az ébresztő és feleszméltem, hogy suliba kell menni. Én a matektól tartottam nagyon, amiatt szorongtam és persze nekem is voltak rossz élményeim, csúnyán hátbatámadott az egyetlen barátnőm, majd végül szinte egyedül maradtam magamnak. Akkor nagyon sokat sírtam és nekem is voltak rossz gondolataim. De ahogy véget ért a gimi egy nagy kő esett le a szívemről. Jött a főiskola, új emberek, új hely, tiszta lap. Gondolj erre, hogy majd jobb lesz!!! Attól, ha vagdosod magad, nem lesz jobb. Nekem sokat segített, hogy van egy hobbim, ami éltet és ebben a körben szereztem barátokat. Igaz, legtöbbel a távolság miatt csak neten tudom tartani a kapcsolatot, illetve időnként összefutok velük, de tudok velük beszélgetni, megértenek, hiszen őket is ugyan az érdekli. Vannak céljaim és azokért küzdök, még akkor is, ha sokak hülyének néznek emiatt. De ez mozgat, ettől vagyok az, aki.