Mindenhol megtűrt vagyok. Sokszor vagyok szomorú. Mit tegyek?
Nem vagyok eléggé segítőkész, akkor is, amikor segítek, sajnos sokszor sikerül úgy tennem, mintha egy hatalmas szívesség lenne mindez.
Ha magam alatt vagyok, akkor néha bunkó vagyok, kimutatom, nem akarom, hogy a közelemben legyen bárki is. Ez ellen dolgozom már két éve, és már kevésbé vagyok ilyen, de azért még előfordul.
Nem hallgatok meg eléggé másokat, legszívesebben csak a saját gondjaimról beszélnék. Nem fakad belülről, hogy meghallgassam a másikat sajnos, hanem erősen oda kell figyelnem arra, hogy "jól viselkedjek".
Furcsa dolgok érdekelnek, olyanok, amik másokat nem. Olyan dolgokról beszélgetek, amikről nem nagyon szoktak mások. Próbálok úgy hozzáállni az előjövő témákhoz, hogy legalább hallom, mivel foglalkoznak mások és érdekes megismerni őket, de nem mindig sikerül így felfogni.
Ami egy társaságot leköt, az általában engem untat. Kevés társasjátékot szeretek, például.
Ezért nehéz alkalmazkodnom, és amint nem sikerül, biztos van, aki felkapja a vizet vagy legalábbis megjegyzi magának a dolgot.
Rengeteg a megoldatlan problémám, persze tudom, hogy másoknak is. A baj az, hogy nehezen tudom magamban tartani, sokszor beszélek róluk. Döntésképtelen vagyok, ezért is mondom el a dolgokat sok embernek, hátha valaki kimondja, amit tennem kellene. (Egyébként általában azért megvan a fejemben, mi a helyes és miért, de egy helyben toporgok, amíg nem mondja ki kívülálló személy is.)
Mindehhez hozzájön az, hogy az emberek nem veszik észre a másikon a pozitív változást.
Hiába dolgozok valamin már 2-3 vagy akár több éve, azt veszik észre, hogy még mindig ilyen vagyok, sőt, semmi változást nem látnak.
Magam alatt vagyok ezek miatt. :S Mit tegyek?
válasza:először is hány éves vagy? És lány vagy?
Gondolom olyan tini korban 12-16 lehetsz,bár nem vagyok benne biztos...Nincsen egy személy esetleg,mondjuk anyukád v testvéred vagy egy jó barát v vmilyen fiatalabb de normális tanár v vki akivel tusz őszintén beszélgetni?
Ne dramatizáld soha túl az érzéseidet,ilyen a tinikor,meg ha nem vagy tini,akkor ilyen az emberi természet.Hagyd mindig hogy olyan érzéseid legyenek,ahogyan jöönnek.És csak magadért változz meg,ne másokért.Vannak azért barátaid? ha egy igaz brátod van már az is elég.Meg ha ugye az ember osztályban v közösségben van akkor alkalmazkodni kell vmennyire de ne feszülj be rajta,csak annyira tedd amennyire még kényelmes.Amugy mik azok a fura dolgok amiket te szeretsz? biztos h találsz vmikor olyanokat akik ugyanazt szeretik.
LEhet kicsit tul komolyan vagy felnőttesen hangzik amit mondok.De ne várd el mástól hogy észre vegye...Lehet hogy vmit v vkit értékelned kéne jobban a környezetedben azért érzel ilyesmit.Az ember változik folyamatosan,ami természetes,főleg ha fiatal vagy.Nem kellhogy másokhoz hasonlítsd magad,még sokszor fognak knézni vagy lenézni vagy 'beszólni' ez mindenhol így van,de megerősödsz és egyedül is jol fogod érezni magad boldogulni fogsz.Csak tedd azt ami jól esik,amit szeretsz,kutass magadban hogy miket szeretsz csinálni...zene filmek háziállattal foglalkozás,olvasás,bármi ami leköt és zsreted csináld,ne görcsölj rá az életre...hagyd hogy tröténjen aminek történnie kell,de próbáld meg a legjobbat kihozni magadból.Sosem mások miatt legyél boldog vagy boldogtalan,vagy jó kedvű rossz kedvű,mert a dolgok és emberek mindig változnak,de te itt vagy magadnak,szoval ha megtalálod magad az egyensúlyt hogy te mitől érzed jól magad ,akkor mások és körülmények nem zavarnak be neked....ez csak az én elvem,nem biztos h érted vagy elfogadod,de remélem hogy rendbe jössz magaddal :)
válasza:Nem hiszek abban, hogy ne hasonlítsuk magunkat másokhoz. Akinek jól esik, az rekedjen meg, elégedjen meg a nagy semmivel, hajrá. Majd úgyis rájön, hogy nem jutott előrébb. Én így jártam olyan téren, ahol magamhoz hasonlítottam magamat.
Az a baj, hogy baromi fájdalmat okoz, hogy rossz szakot választottam.
És sokat beszélek, panaszkodom erről.
Társaságban sokszor mások is benne vannak, mert a suliról vagy tudományokról van szó, és akkor nekem is eszembe jut a suli, elszomorodom és szeretném kiadni magamból. Szerencsére néha sikerül elviccelnem, de...
Facebook-on is sok ilyen témájú kiírásom volt (olyan személyek elől rejtve, akiknek nem kellene látniuk, a másik, hogy nem vagyok ismerős-gyűtő se, harmadik pedig, hogy beállításom szerint ismerős ismerőse nem láthatja, tehát ha A hozzászól, B, aki A-nak ismerőse, nekem nem, nem láthatja).
Emiatt csak azért érzem rosszul magam, mert másoknak mi jöhet le? Hogy ezt csak a suli érdekli... Ugyanakkor a saját álláspontomat is megértem: kérdeztem OKJ-ről, ki mit tud, ha már fórumszerű az üzenőfal, segítsen már, aki tapasztalt; amikor pedig csak beszélgettem volna valakivel a fájdalmamról, akkor nem egyértelműen írtam ki.
Ezzel az egész suli-témával kapcsolatban úgy érzem magam, hogy megértem a többieket, mert én is utálnék egy ilyen embert, viszont magamat is ezzel párhuzamosan.
Ez olyan, mint amikor a szülő leszidja a gyereket, hogy az nem tart rendet a szekrényeiben és fiókjaiban, a gyerek pedig visszabeszél.
A szülő rendre szeretné nevelni a gyerekét, a gyerek függetlenedni szeretne, és azt akarja, hogy ne szóljanak bele, mit csinál, a holmijait pedig hagyják békén.
Mindkét felet teljesen meg lehet érteni, szerintem, és egyiktől se várható el, hogy úgy engedjen, hogy a másik viszont nem.
Hogy marad a rumli, de a szülő ne szóljon, vagy a gyerek egyik napról a másikra legyen rendes, vagy ha az anyja leszidja, ne szóljon vissza.
Szóval nekem is nehéz engednem úgy, hogy társaságban mások kezdik, az internet pedig arra való, hogy ugyan korlátok között, de kiírja az ember magából (és más is szokta, csak ált. szerelmi bánatot).
válasza:a furcsa dolgokat részleteznéd kérlek?
nem a kigúnyolás a cél ha olyan a téma, (ezért lehet privátban is) hanem nem értem hogy mi lehet egy emberben furcsa.
lehet butaság de én hiszek abban hogy bármi előfordulhat és ezért nem tudom felfogni hogy mi lehet furcsa benned.
én is amúgy hajlamos lennék a panaszkodásra ha élnék szociális életet.
és szintén vannak gondjaim az elszakadással a szülőktől ha arra céloztál a szülő gyerek írással.
de nagyon gyerekesen oldottam meg ezt is.
szóval ha még lenne kiírni valód magadból szívesen elolvasnám, mivel szoktam magyarázgatni magamban dolgokat és 1-2 megoldást lehet találnék a problémákra vagy legalább javaslatokat, vagy nem.
ja és szerintem ha próbálsz megváltozni lassan, akkor lehet hogy nem veszik észre mivel folyamatos volt ez és csak a nagyobb hirtelen változásokra lennének figyelmesek.közben pedig számukra fontosabb feltűnőbb tulajdonságaid nem változtak.
na szóval kérlek írj privátot vagy ide fejcsd ki jobban a problémakört ha szeretnéd még boncolgatni a témát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!