Valóban helytelenül viselkedem? Hogyan változzam meg?

Kb. 6 éve depressziós vagyok és emelett természetesen,ahogy az az élettel jár csalódtam már többször a hozzám közel álló emberekben. Emiatt kialakíttam egy láthatatlan, észre vehetetlen falat,de ennek ellenére vannak olyan időszakaim amikor nagyon nyitott vagyok-főleg az adott szituációig ismeretlen emberek felé.. Szeretem megismerni őket,érdeklődő vagyok,kedves, sokat nevetek, rengeteget beszélek és nagyon pörgök. Egy bizonyos kapcsolati szint elérése után nagyon ragaszkodóvá válok, a szeretem gyakran egy-egy öleléssel fejezem ki. Szükségem van a fizikai kontaktus ilyen formájára,ettől azt érzem fontos vagyok,vigyáznak rám és szeretnek,nem számít milyen sérült vagyok. Bár az a helyzet,hogy kevesen tudják milyen beteg is vagyok. A pörgés,a nevetés eltakarja azt,ami belül lezajlik bennem. Ha sikerül valakivel jó kapcsoltatot kialakítanom,titkon valamiféle megváltást várok az adott személytől. Aki ilyen kapcsolatba kerül velem elhiszi,hogy körülötte forog a világ. Nem szeretnék senkit félre vezetni. Ez azért is nagyon kellemetlen,mert az összes testvérem fiú,velük és a haverjaik között nőttem fel,akik mind 10 évvel is idősebbek tőlem-ezáltal a fiúkkal könnyebben szót értek,sok a fiú haverom és azt látom a fiúk őszintébbek,megbízhatóbbak,mint a lányok és talán valami atyai védelmet is keresek.. Szóval azért baj ez,mert gyakran félre értenek,azt hiszik többet szeretnék,mint barátság. Ez nagyon kellemetlen,ráadásul az állítólagos legjobb barátnőm,amikor összevesztünk,azt mondta úgy viselkedek,mint egy prostituált.

Hogyan változtassak magamon?