Más is van, aki nagyon magányosnak érzi magát?

Nekem is vannak olyan pillanataim, mint neked az utolsó taktusban - bár szerintem ez egyrészről természetes, hiszen mindenkinek más a fontos. Egyszer majd megtalálod azt, aki olyan, mint te, de addig nagyon hosszú az út.

A munkahelyen találhatsz olyan embert is, akit hamar a szívedbe zárnál és fordítva. sok emberben fogsz csalódni, ahogy mind tettük. Csalódsz vagy behódolsz.

Azon túl, hogy a munkahely nem egy olyan hely, ahol az ember feltétlenül a legjobb barátait halásza, van akinek összejön, de célt is ad, és, ha jól végzed a munkádat, akkor sikerélményt ad, erőt is egyben... :-)

Szóval ott nem húzod le feltétlenül a klotyón az életed, van, hogy más teszi meg, vagy egyszerűen senki.

Szerintem próbálj kikeveredni ebből, mielőtt még mélyebben leszel benne. Nagyon nehéz kifelé indulni segítség nélkül.

akár anyukáddal, vagy egy haveroddal, akinek az érzelmi intelligenciája nem 0, próbálj beszélgetni. Nem szabad túl sokat önteni egy emberre, de talán apránként adagolva jól is elsülhet. ;)

"Amiről én beszélnék, az kb. senkit se érdekel."

Mondanál példát, hogy miről beszélnél, ami mást nem érdekel?

Az utolsó válaszoló vagyok.

Nos igen, aki elgondolkodik a dolgokon, aki kicsit mélyebbre próbál nézni a felszínnél, annak ma nehéz dolga van.

Úgy látom, hogy a többség a felületesség irányába megy. A világot most ez uralja (és egyre inkább sajnos).

Az emberek beszélgetés helyett pletykálnak.

Önmegismerés helyett a szórakozást hajszolják.

Te úgy tűnik szeretsz szemlélődni és gondolkodni. Ezt őrizd meg, mert ez visz közelebb a lényeghez.

Nem csoda, hogy magányos vagy, a mai közösségek nem arról szólnak, hogy megbeszéljék az emberek a világról alkotott gondolataikat.

Azért van egy (szerintem kisebb létszámú) embercsoport, akik hozzád hasonlóak, akiket nem elégít ki a mostani korszak érdektelen, közönyös és felületes világszemlélete, stílusa.

Ha eléggé figyelsz, megtalálod a társaidat az úton.

Törekedj a maximumra!

A kudarc szerényebb, visszahúzódóbb, de sokkal jobb emberré tehet.

Nekem 1-2 barátom és és annyi.

Nem várt dolgok történtek velem, ennek következtében jobb ember lettem.

Én full magányos vagyok, de kezdem megszokni. :)

Oké :) Hát igen nem vagyunk egyedül.

Az én érzéseim még hullámoznak is. Hétköznapokon még hiszem, hogy van pár barátnőm, de hétvégére már lezuhanok a magányra. Majd eldől iskola után ki marad nekem. Bele kéne törődnöm, hogy új hely, új lehetőségek,új barátok. Mindegy, most próbáljuk élvezni a dolgokat a haverokkal. Majd kiderül ki a barát, amúgy munkatársakkal is lehet barátkozni.

Persze, hogy van.

Nekem például egy barátom sincs, mert falun lakom, a sulit meg befejeztem egyelőre.

Nagyjából csak anyuhoz beszélek többet, de ő meg sokat dolgozik. Az öcsém még ovis, a húgom meg éppen a tini korszakát éli, ráadásul nem igazán hasonlít az ízlésünk. De anyuval sem tudok úgy beszélni, hogy lássam rajta, hogy érdekli, mert néha fura vagyok, fura dolgokat mondok, úgy, ahogy te írtad, átlagos dolgokról, amik mondjuk feltűntek nekem, vagy ilyesmi, aztán én többet látok benne. Egy ideig frusztrált ez, de aztán rájöttem, hogy nem várhatunk többet az emberektől, mint amik, ráadásul egy szülő szülő, nem pedig barát, és ezt el kell fogadni.

Szerintem van, ha nem is sok, de jónéhány ilyen ember, mint te, vagy hozzád hasonló, nem hiába van tele a net blogokkal és önjelölt művészekkel. Bár azért ebből is jól ki kell hámozni azt, ami igazán lényeges.

Na, végül össze-vissza beszéltem, de nem is lehet erre igazán mit mondani. Azt sem mondhatom, hogy "jaj, majd lesz valaki", mert az hazugság lenne, én nem tudhatom. De azért fel a fejjel.