Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Félek az emberektől, állandóan...

Félek az emberektől, állandóan próbálok megfelelni nekik, nem tudom önmagamat adni. Ezen hogyan lehet változtatni?

Figyelt kérdés

Nemrég új munkahelyre kerültem és sokszor feszélyezve érzem magam. Egyszerűen azt érzem,hogy nem vagyok képes úgy viselkedni amilyen valójában vagyok. Félek attól,hogy valamilyen kellemetlen helyzetbe kerülök,vagy hülyeséget mondok ezért ha pl. valaki beszél hozzám, akkor általában helyeselek és tőmondatokban válaszolok csak. Nem beszélek túl sokat csak annyit amennyit éppen kell, mert nem tudok mit mondani. Amikor beszélek sokszor még a hangom is más mint rendesen, sokkal magasabb. Mintha zavarban lennék. Csak azokkal az emberekkel tudok kijönni akik túlságosan is közvetlenek, velük nagyon jól el tudok beszélgetni és sokkal inkább önmagam vagyok. Akikben viszont a legkisebb tartózkodást is érzem azzal szinte 1-2 mondaton kívül nem is beszélek. Van aki pár mondaton kívül hozzám se szólt eddig, persze valamilyen szinten megértem,hogy nyilván ő sem tud mit mondani. Van egy 50 éves körüli nő akivel szinte egymás mellett dolgozunk még sem szól hozzám egy büdös szót sem pedig azért idősebb lévén igazán nyithatna felém. Múltkor má annyira elegem volt,hogy én kezdtem el hozzá beszélni, mindenféle kérdést feltenni, amire Eválaszolt is, aztán annyi, ku.ssban ültünk tovább. Egy másik szintén idősebb nő ugyan így nem szól hozzám, aztán egyszer csak megkérdezte tőlem,hogy te mindig ennyit beszélsz? Mondom miért? Hát, mert egy szót sem szólsz. Hát itt összedőlt bennem egy világ, na mondom itt is nyomoréknak tartanak. Pedig ő ugyanúgy nem szólt hozzám, mégis úgy állította be mintha én lennék a csöndes. A vicc az egészben,hogy egyáltalán nem vagyok ilyen, határozott vagyok, szókimondó, de valahogy új társaságban egyszerűen elveszek. Minden nap úgy megyek be,hogy mától lesza.rok mindenkit és úgy fogok viselkedni mint amilyen valójában vagyok, aztán nap végén sokszor mégis elégedetlenül, rossz érzéssel távozom. Lelkileg ez eléggé megvisel, nem tudom mit tehetnék.


L


2014. ápr. 10. 15:40
 1/4 anonim ***** válasza:

Nem tudom, hogy miért reagálok olyan kérdésekre, melyekre én magam se tudom a választ, de mégis szeretnék segíteni. Igazából én is éppen ilyen vagyok.


Utálom magam. Nem tudok rajta változtatni akármennyire is próbálom, és ezért mindenkit elveszítek. Most már nem érdekel semmi. Utálom magam és utálok mindenkit. Nehéz elfogadni, hogy ezért nem kaphatom meg azt, amit szeretnék. Ha meg is kapnám, annak se lenne értelme, mert én akkor is ilyen maradnék, tehát kudarcba fulladna a kapcsolat.


Talán egy pszichológus tud neked segíteni. Én ezt ajánlom.

2014. ápr. 10. 17:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 Fish1 ***** válasza:
Fejleszd az önbizalmadat, és nem fogod magad elveszettnek érezni.
2014. ápr. 12. 04:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim válasza:

Üdv.


Ezen a téren sokan gondolják úgy, hogy egy döntéshozatal elév ahhoz, hogy nyitottabb légy. Ez butaság, a könnyebb út keresése. A döntéshozatal csak egy lépés, a legegyszerűbb méghozzá. Sikert akkor érhetsz el,. ahogyan minden más téren is, ha kitartasz a döntésed mellett, hogy nyitottabb akarsz lenni, és teszel is érte.

Persze, hogy nehezen ismerkedsz, hiszen nem jársz eleget új társaságba! Senki nem születik nyitottnak. Van akit erre nevelnek, de a többiek maguk küzdenek meg érte. És ezt csak úgy lehet, ha gyakorolsz. Először az is megteszi, ha neten belépsz random klubokba, és beszélgetsz, de ami igazán segíthet, az a személyes próbálkozások.

Kérdezd meg az utcán idegenektől az időt, járj el valmi csoportos tevékenységre, amit szeretsz, pl sport, ha pedig megteheted utazz olyan helyre egy kis időre egyedül,. ahol senkit nem ismersz. Túlélési ösztön lesz, hogy ismerkedj, ez tényleg nagyon hatásos tud lenni.


Remélem segítettem!

2014. ápr. 15. 06:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:

Kb. 22 éves koromig éltem úgy, hogy nem tudtam teljes mértékben önmagamat adni. Mintha valami nem engedte volna megmutatni, ami igazán bennem van. Pedig nem nyomtak el, normálisan éltem, csak valami mégis visszafogott. Pedig legbelül tudtam, hogy én nem ilyen vagyok.Ezért voltam én mások szerint a komoly, csendes, kedves, szerény lány. Aztán elköltöztem otthonról egy másik városba, elkezdtem egyetemre járni, mellette dolgozni. Teljes mértékben új környezetbe kerültem, nem ismertem senkit. De mintha egy fal omlott le volna körülöttem. Fokozatosan kinyíltam, szókimondóbb lettem és határozottabb. Végre úgy viselkedtem, ahogy belülről jött. Nem érdekelt más véleménye, hogy mit gondol rólam. Nagyon jó érzés volt és ez azóta is tart. A mostani környezetem el se hiszi, amikor azt mondom, hogy régen én csendes és zárkózott voltam. :)

Persze most is van, hogy ha teljesen új környezetbe kerülök, akkor szükségem van időre, hogy feloldódjak, de jóval kevesebbre, mint előtte. Utána viszont le se lehet lőni, persze, ha a másik is partner ebben. :)

Az én tanácsom az, hogy lesz.rom tabletta reggel, aztán csak menj és érd el a céljaidat. Hülyén hangozhat, de mondogasd magadnak, hogy nem állíthat meg senki. Nekem ez bevált. :)

Hidd el, az a legfontosabb, hogy jól érezd magad a bőrödben és úgy élj, ahogy te szeretnél. A többi nem számít.

Sok sikert!

2014. ápr. 17. 21:05
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!