Félek hogy komoly bajom is lehet egyszer, mit tegyek?

Hát az igazság az, hogy csak 13 éves vagyok, de nincs bajom az életemmel... Még is valami olyasmi dolog történik velem, amitől inkább már az életkedvem is elszáll... Kicsit mesélek akkor hogy mi is a baj.

~Év elején iskolát váltottam. 15 km-re járok iskolába a várostól ahol lakom. Németül tanulok majd nem minden tantárgyat. Év elején nagyon mosolygós lány voltam, sőt ezt a tanárok is mondták. Ahogy teltek a hónapok, rossz érzések fogtak el. Bűn tudat... Fájdalom... Szenvedés... Nem tudtam ezzel nem foglalkozni. A szüleim sokat veszekedtek, de mára kibékültek. Amikor ez történt vágdostam magam... Ezt már abba hagytam! A mosolygós folyton nevető lányból, egy vissza húzódott "névtelen" lett, ahogy az iskolában manapság hívnak. Nem beszélek... Feketében járok, és általában inkább egyedül ülök. Felelésénél közvetlen mellettem áll a tanár hogy hallja mit mondok. Az osztálytársaim nem hallottak beszélni legalább egy hónapja. Ha valaki megkérdezi mi a bajom, okok nélkül könny csordul ki a szememből, de még is mosolyogni akarok. Mazoistának becéznek azok akikkel rosszba vagyok... Egyesek emósnak, mások pedig még a becenevemmel próbálnak vidítani. A kedvem fullosan rossz. Félek hogy túlságosan magamba fogok fordulni. És már nem tudom mit tegyek... (nem tudtam milyen csoportba rakjam a kérdést)