Az normális, hogy 25 évesen még nem voltam szerelmes? Képtelen lennék egy boldog kapcsolatra?

Szerintem teljesen normális.Sajnos kevés embernek adatik meg.

Hidd el,akit majd igazán szeretsz,arra testileg is nagyon fogsz vágyni és nem közepes lesz a testiség sem.Szerintem az igazi kémia hiányzott eddig még az életedből....

A rózsaszín köd mitől olyan jó? Amikor az ember tulajdonképpen a szerelembe szerelmes, és vágyképeit vetíti a másikra? És amikor elmúlik, akkor azt se tudja, ki van mellette? Nem mondom, hogy nem jó érzés, de nem kell túlmisztifikálni.

Szeretni szeretettel tudsz? Ha igen, akkor nincs itt semmi baj.

Sokan vannak ezzel így, tehát a dolog normálisnak mondható, de semmiképpen nem szerencsés. Sajnos ezzel túl sok mindent nem tehetsz, a szerelmet és a vonzalmat nem lehet erőltetni. Vagyis persze lehet, de nem érdemes.

Én is sokáig hasonlóképpen voltam, mint te. Szerettem, tiszteltem, becsültem az előző barátaim, akár azt is el tudtam volna képzelni, hogy leéljük együtt az életünket - de nagy szerelemről szó se volt. Aztán amikor megjelent a párom, minden előzmény nélkül szinte egyik napról a másikra elveszítettem a fejem :) És nem csak én látom így, apukám például boldogan fogadta, és azt mondta, örül, hogy végre nem olyan valakit lát mellettem, akivel unalmas, "kispolgári" életünk lehet :)

A lényeg, hogy ne add fel - előbb-utóbb rád talál majd a szerelem :)

Én 27 évesen lettem először úgy igazán szerelmes.

De azért azt elmondanám, hogy az igazi szerelem sokszor köszönőviszonyban sincs a rózsaszín köddel.

Szerintem még nem találkoztál azzal az emberrel akibe igazán bele tudtál volna zuhanni.Ne izgulj mindennek eljön az ideje.

Amúgy meg lehet hogy rosszakat "válogattál" :)

Én se, remélem soha nem is leszek az! Bár én teszek is ellene, hogy ne legyek!

25F