Ha valaki vallásos és úgy is nevelték akkor attól meglepő, hogy elvonul 2 hónapig a csendbe, ha teljesen szabadon megteheti és a kommunikációt a minimumra csökkenti?

Csináld azt amit szeretnél. Ne érdekeljen mások véleménye. :)

Ez az elmélkedési időszak nem meglepő. A vallásosak Isten keresésnek, a többiek önmegvalósításnak nevezik. Általában pozitív hatással van az emberre. Válaszokat kaphat az ember, megnyugodhat, vagy még bűnhődhet is.

Új életcélt találhatsz, megerősítheted Istenbe vetett hited.

Elég nehéz megvalósítani a mai világban. Nyugodt környezet és kevés ember kell hozzá. Alkalmas lehet egy kolostor, lelkigyakorlatok... Vagy ha van pénze az embernek, akkor csendes házikó, panzió hegyvidéken, erdőben, tanya. :)

Szerintem üljetek le és beszélgessetek el őszintén. Mondd el neki mi bánt, miért van szükséged egy kis magányra. Ezt ne szünetként, szakításként fogja fel, mert nem vele van a gond és te még mindig szereted őt...

Talán ő is tud segíteni, és nem kell elvonulnod a külvilágtól. De ha meg kell tenned meg fogja érteni (feltéve ha őszintén szeret). Ha el akarod hagyni, vagy megcsaltad, akkor nem biztos, hogy megértő lesz. :)

Ha magányra van szükséged, akkor ne maradj párod, szüleid, ismerőseid közelében. Valóban vonulj el egy kicsit a világtól.